A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

A menekültektől hallott hírek biztosan nyugtalanságot keltettek a kalocsai érseki palotában csakúgy, mint a kalocsai és a környékbeli lakosok körében. Éppen ezért példaértékű volt Grősz József helytállása és székhelyén maradása. Naplójában így írt erről: „Erőszakkal el lehet távolítani a kalocsai érseket, de önként nem hagyja el székhelyét addig, amíg hívei itt lesznek. A kalocsai érsek nem béres, hanem pásztor, sőt főpásztora nyájának." Másutt: „Nekem ugyan könnyebb volna valamelyik dunántúli püspöki palotában vagy Pannonhalmán üdülnöm most, ha a lelkiismeretem ezt megengedné, de ilyen hitvány emberek kedvéért nem hagyom el népemet. Kalocsa hálás eddigi magatartásomért. Még protestáns ember is akadt, aki azt mondta: Isten áldja meg az érsek urat azért, hogy nem hagyott el bennünket!"

122 Az orosz csapatok 1944. október 31-én értek Kalocsára. Talán az érsek személyes jelenléte is hozzájárult ahhoz, hogy a megszállást a város komolyabb atrocitások, rablások nélkül átvészelte. Sőt Grősz József jó kapcsolatot alakított ki az egymást követő szovjet parancsnokokkal is.

123 Más források is megerősítik, hogy a kalocsai érsek kiváló kapcsolatteremtő, nyájas, barátságos, joviális ember volt. Iróniába hajló humora,

124 a róla készült fogdajelentések tanulsága szerint még szomlt helyzetében sem hagyta el.

125 A háború még véget sem ért az ország nyugati felében, amikor Esztergomban elhunyt Serédi Jusztinián hercegprímás. Mint az esztergomi érsek után rangban második katolikus főpap, Grősz József kalocsai érsek került a szokásjog alapján a magyar katolikus egyház élére. Az 1951. május 4-én dátumozott, Grősz Józsefről írott államvédelmis jelentés szerint: „ A felszabaduláskor Serédi Jusztián hercegprímás halála után a Vatikán felhatalmazása alapján átmenetileg, mint a második legrégebbi egyházmegye feje, a püspöki kar ideiglenes vezetője lett. Ebben a minőségben igyekezett magát nemcsak mint egyházi méltóságot feltüntetni, hanem mint ún. »homo regius«, a legfőbb közjogi zetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. I. kötet, Pécs 1999; Továbbá Szántó Konrád OFM: A meggyilkolt katolikus papok kálváriája. Bp., 1992. 122 Vö. Grősz József kalocsai érsek naplója. Sajtó alá rendezte Török József. Bp., 1995, 32. és 34. p. 1944. október 27-i és 28-i bejegyzés. 123 Lásd az 1. számú dokumentumot. Grősz József kalocsai érsek jellemzése. 1947 április, valamint Grősz József kalocsai érsek naplója 1944-1946. Sajtó alá rendezte Török József. Bp., 1995, 43^44 és 64. p. különösen 79-80. és 89, 97. p. 124 Grősz József naplójából számos példát lehetne hozni, itt csak egyet idézek, az 1945. április 12-i bejegyzést: „Tegnap délután hivatalában letartóztatták dr. Hazai Gyula főszolgabíró, helyettes polgármestert. Egy orosz alezredes ordított, hogy szabotál, mert a járásban még nincs végrehajtva a földosztás. Ki magyarázza meg ennek a marhának, hogy a földosztáshoz a közigazgatásnak semmi köze? így hát szegény Hazai egy darabig ülni fog hálából azért, hogy öt és fél hónapja vesződött a város ügyeivel, kiszolgálta az oroszokat..." Vö. Grősz József kalocsai érsek naplója 1944-1946. Sajtó alá rendezte Török József. Bp., 1995, 199. p. 125 Lásd például a 16. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról - folytatás. 1951. május 21. „Grősz kérdezte, hogy nem kaptam-e eddig olvasnivalót és nagyon csodálkozott azon, hogy a »legbölcsebb tudomany«, »élenjáró ebnetet« könyveit nem adták oda olvasni, pedig »Nepünk legnagyobb fia« is most írt egy könyvet. Ebben a »Mátyás úr« a Kongresszuson és egyéb konferenciákon elmondott beszédeivel szórakoztatja az olvasót. "