A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

tanulmányait nem fejezhette be. 1937 és 1939 között Spanyolországban a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosa. 1941 -ig Franciaországban internált. 1941 -ben pártutasításra hazatért Magyarországra, ahol még ebben az évben letartóztatták. 1944 szeptemberében szabadult, de a nyilasok már decemberben újra letartóztatták, és Németországba hurcolták. 1945 májusában érkezett haza. Tagja lett az MKP Központi Vezetőségének, és a Politikai Bizottságnak. 1946 márciusától belügyminiszter, 1948 augusztusától külügyminiszter. 1949 június elején letartóztatták, koncepciós perben halálra ítélték és október 15-én kivégezték. 1956-ban rehabilitálták. RÁKOSI MÁTYÁS ( 1892-1971 ) kommunista politikus. 1910 óta részt vett a munkásmozgalomban, az első világháború idején orosz hadifogságba esett, ott lépett be a bolsevik pártba. 1918-ban visszatért Magyarországra, a KMP alapító tagja. 1921-ben emigrált, csak 1924ben tért illegálisan ismét vissza, részt vett a KMP újjászervezésében. 1925-ben letartóztatták, 8 és fél évre ítélték, 1934-ben büntetését életfogytiglanra szigorították. 1940-ben kiadták a Szovjetuniónak. 1945 januárjában tért haza. 1945. februártól 1956. júliusig az MKP, majd MDP KV főtitkára, illetve első titkára volt. 1945 és 1952 között miniszterelnök-helyettes, 1952-1953-ban a Minisztertanács elnöke. Az MDP KV 1956. július 18-21 -i ülésén leváltották PB tagságáról, majd minden pártmunka alól felmentették. 1956 óta a Szovjetunióban élt, ott is halt meg. RASSAY KÁROLY (1886-1958) újságíró, liberális politikus. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, majd 1912-ben Zentán ügyvédi irodát nyitott. 1914-ben Budapestre nevezték ki törvényszéki jegyzőnek, 1915-ben az igazságügyi minisztériumba került. A proletáruralom alatt különféle ellenforradalmi szervezkedésekben vett részt. A kommunizmus bukása után vezető részt vállalt a Keresztény Nemzeti Párt megalakításában. A koalíciós Huszárkormány megalakulásakor 1919 novemberében igazságügyi államtitkárrá nevezték ki. 1920-tól tagja a Nemzetgyűlésnek. 1920 végén megalakította a Független Kisgazda Földműves és Polgári Pártot. 1923-ban elindította az Esti Kurir című napilapot. 1930-ban megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot, amelynek elnöke lett. 1935-től a Polgári Szabadságpárt vezetője. Keményen kritizálta a jobboldali radikalizmus előretörését Magyarországon. 1944-ben Mauthausenbe hurcolták. A háború után nem vállalt politikai szerepet. RAUCH (LÁSZLÓ) ATTILA (1926- ) pálos szerzetes. A budapesti ciszterci gimnáziumba járt. 1944- ben lépett be a pálos rendbe. Pécsett végezte a teológiát, 1947-ben szentelték pappá. Pécsről a fővárosi Sziklakápolnába kerül. 1950-ben tiltott határátlépés közben letartóztatták, három évre ítélték. 1956-ban Nyugatra emigrált, az USA-ban él. RAVASZ LÁSZLÓ ( 1882-1975) református püspök. 1900-tól kezdte meg tanulmányait a kolozsvári Református Teológiai Akadémián és az egyetem bölcsészkarán. 1907-ben a Sárospataki Teológiai Akadémia magántanára, majd 1921-ig a Kolozsvári Teológiai Akadémia rendes tanára. 1921 -ben a budapesti Kálvin téri református egyházközség meghívta lelkipásztornak, ugyanakkor a dunamelléki református egyházkerület püspökévé választották, tagja lett a felsőháznak (1927-1944). 1925-től 1949 tagja az MTA-nak, 1937-1940-ben másodelnöke. Püspöki tisztségéről 1948-ban lemondatták, lelkészi állásából 1953-ban vonult nyugalomba. RÉVAI JÓZSEF (1898-1959) marxista ideológus, kommunista politikus. 1918 őszén alapító tagja a KMP-nek. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, részt vett a KMP első kongresszusán, tagja volt a kongresszus titkárságának. Több alkalommal járt Magyarországon illegális pártmunkán. 1930-ban letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. Szabadulása után Prágába, majd a Szovjetunióba ment, ahol a Komintern munkatársaként dolgozott. A háború idején a Kossuth Rádió szerkesztője. 1944 őszén hazatért, tagja volt a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az államfői jogokat gyakorló Nemzeti Főtanácsnak. 1945- től országgyűlési képviselő, a KV és a PB tagja. 1949 és 1953 között népművelési miniszter. 1953 júliusában felmentették a PB-ben és a kormányban viselt tisztségei alól, az Elnöki Tanács elnökhelyettese lett. 1956.