A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

telték lelkésszé. Hartán, Mezőberényben, Soltvadkerten és Budapesten segédlelkész. 1927-1928-ban Svédországban járt tanulmányúton, majd két évig segédlelkész. 1931-től Cegléden lelkész. 1937 és 1941 között közép-pest vármegyei evangélikus esperes. 1941-től Budapest-Kelenföldön lelkipásztor. 1945 augusztusától a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke. Szembeszállt az iskolák államosításával, 1948-ban háziőrizetbe helyezték, majd feloldották, de hamarosan letartóztatták. Valutabüncselekmény vádjával két évre ítélték. 1950-ben szabadult. A Magyarországi Evangélikus Egyház Külön Fegyelmi Bírósága megfosztotta püspöki hivatalától. 1956-ban államilag és egyházilag is rehabilitálták. 1956 és 1958 között a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, majd ismét eltávolították hivatalából. Haláláig visszavonultan élt Budapesten. ORTUTAY GYULA (1910-1978) néprajztudós, 1945-től az MTA levelező, 1958-tól rendes tagja. 1942-ben lépett be a Független Kisgazdapártba, a párt kulturális szakértőjének számított. 1945 óta titokban a kommunista pártnak is tagja volt. 1945 és 1953 között par- lamenti képviselő, 1947. március 17-től 1950. február 25-ig vallás és közoktatásügyi miniszter. 1957 és 1963 között az ELTE rektora, 1957-1964 a Hazafias Népfront főtitkára. OSTEN BURG-MORA VEK GYULA a Tanácsköztársaság leverése után az egyik nyugat-magyarországi tiszti különítményt vezette. A különítmények brutálisan üldözték a kommunistákat és a zsidókat. Az 1921 -es királypuccs, IV. Károly balsikerü visszatérése megosztotta a különböző különítményeket, így egymással is rivalizálva, valóságos bandaharcokat vívtak. A két jelentősebb különítmény, az Ostenburg és a Prónay a legitimistákat támogatták, ezért Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök számára sürgetővé vált a különítmények feloszlatása. Rövid időre letartóztatták. PÁLFFY (ÖSTERREICHER) GYÖRGY (1909-1949) altábornagy. Ludovika Akadémiát ( 1928— 1932), majd hadiakadémiát (1935) végzett hivatásos katona. Az új hadseregbe 1945. március 6-án lépett be. Tagja az MKP-nak. 1946-ban már vezérőrnagy, 1947. december 1-től altábornagy. A határőrség parancsnoka 1946 november 1-től 1948 február l-ig. 1949-ben a Rajk-per másodrendű vádottjaként halálra ítélték és kivégezték. PAPP KÁLMÁN (1886-1966) győri püspök. 1908-ban szentelték pappá. 1925-től soproni plébános, címzetes apát, kanonok. 1933-tól pápai prelátus. 1935-től a felsőház választott tagja. 1946-tól haláláig győri püspök. PAULIK IMRE a Grősz-per idején államvédelmis főhadnagy, majd százados. PAYR HUGÓ (1888-?) hírlapíró, gyártulajdonos, sportember. Bölcsészeti tanulmányai után hírlapíró lett. Több fővárosi lapnak volt belső munkatársa, majd 1914-1915-ben a Budapesti Hírlap haditudósítója lett. A londoni olimpián a birkózó világbajnokság harmadik helyezettje lett, Bécsben pedig európai bajnokságot nyert. 1930-tól képviselő az egységes párt programjával. 1951. augusztus 7-én a Grőszper Friedrich István és társai elleni mellékperében négy évre ítélte a Budapesti Megyei Bíróság. További sorsa ismeretlen. PÉTER GÁBOR ~ EISENBERGER BENJAMIN (19061993) szakmáját tekintve nadrágszabó, kommunista politikus. 1931-től tagja az illegális KMP-nek. 1945 után a politikai rendőrség helyettes vezetője, majd vezetője. 1953-as letartóztatásáig altábornagyi rangban irányította az ÁVH-t. PÉTERFY GEDEON (1912-?) Esztergom főegyházmegyés pap. 1936-ban szentelték pappá. 1936 és 1938 között a Római Pápai Magyar Intézetben tanult, teológiai doktorátust szerzett. 1938-tól káplán Budapesten, az Erzsébetvárosban. 1939 és 1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hitszónoka. 1947-ig a Központi Szeminárium oeconomusa. 1947 és 1951 között a Pápai Magyar Intézet igazgatója. Azután az USA-ban South Bend plébánosa 1980-ig. PÉTERY (PETRÓ) JÓZSEF (1890-1967) egri egyházmegyés pap. 1942 óta váci püspök. 1953-től Hejcén tartották háziőrizetben. X. PIUS (1835-1914) családi neve Giusseppe Sarto. 1858-ban szentelték pappá. 1884-től mantuai püspök, 1893-tól bíbornok és velencei pátriárka. 1903. augusztus 4-én választották pápává. Pápaságának kezdetén két nevezetes