A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

HORVÁTH JÁNOS az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1952 és 1959 között. HORVÁTH (SCHILLER) MÁRTON (1906-1987) kommunista politikus. 1926-ban beiratkozott a műegyetem építészmérnöki karára, de tanul­mányait megszakította. 1931 -ben a KMP tagja lett. 1932-ben lakbérsztrájkok szervezése mi­att letartóztatták, néhány hónapra internálták. 1935-ben a Vasas című szakszervezeti lap szerkesztéséért 12 évre ítélték. 1937-ben apja közbenjárt érdekében és büntetését öt évre csökkentették. 1940-ben szabadult, illegali­tásban élt. Röplapokat nyomtatott, 1941-től az illegális Szabad Nép egyik munkatársa. 1942­ben ismét letartóztatták, újból 12 évre ítélték, de 1944-ben színlelt betegsége miatt kienged­ték, de hamarosan harmadszor is letartóztat­ták. Németországba akarták szállítani, de meg­szökött a vonatról. 1945-től a Szabad Nép fele­lős szerkesztője, amellett magas párttisztsége­ket viselt. 1956 után politikai tisztségei meg­szűntek. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Hunnia Filmstú­dió munkatársa 1966. évi nyugdíjazásáig. HORVÁTH RICHÁRD (1906-1980) ciszterci szer­zetestanár 1948-ig, ettől kezdve egyházme­gyés pap: lelkész az Ulászló utcai kápolnában, 1951-től plébános a XI. kerületi Szent Im­re-plébániatemplomban, 1957-től a zuglói plébániatemplomban, 1958-tól a pesti volt fe­rences templomban. 1950-től haláláig a papi békemozgalom meghatározó, irányító szemé­lyisége. Erseke, illetve a pápa határozata alap­ján a papi szolgálat végzésének jogától meg­fosztották, illetve a katolikus egyházból kiközösítették 1956. november 5-től 1971. jú­lius 15-ig. 1954-től a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagja, 1958-tól 1980-ig or­szággyűlési képviselő, 1963-tól 1980-ig az Elnöki Tanács tagja. HUSZÁR KÁROLY (1882-1941) tanító, keresz­tényszocialista politikus. 1910 és 1918 között néppárti országgyűlési képviselő. 1918 októ­berében IV. Károly király által a Hadik Já­nos-féle kormányban vallás- és közoktatás­ügyi miniszternek jelölték, de a kabinet a forradalom következtében nem alakulhatott meg. A Károlyi-forradalom alatt nem vállalt szerepet, a proletárdiktatúra alatt az üldözések elől Bécsbe menekült. A Tanácsköztársaság bukása után 1919 augusztusában a Friedrich­kormányban vallás- és közoktatásügyi minisz­ter. Novemberben a szövetséges nagyhatalmak megbízásából az összes pártokból alakult koa­líciós kormány miniszterelnöke. Horthy Mik­lós kormányzónak beadta lemondását. 1920­ban nemzetgyűlési képviselőnek választották. Az 1922. évi Nemzetgyűlés alelnökének vá­lasztotta. 1934-től visszavonult a közélettől. ÍJJAS JÓZSEF (1901-1989) kalocsai érsek. A gim­náziumot Baján és Kalocsán (1912-1920), a teológiát Budapesten (1920-1925) végezte. 1925-ben szentelték pappá, első állomáshelye Dusnok. 1927-ben hittudományi doktorátust szerzett. Kalocsán tanított. 1928-tól Rómában tanult. 1929-től érseki szertartó, főszentszéki jegyző. 1935-től a budapesti Szent Imre Kol­légium tanulmányi felügyelője, pápai káplán. 1937-ben a jeruzsálemi Szent István Zarán­dokház igazgatója. 1939-től a Központi Sze­minárium tanulmányi felügyelője, helyettes tanár az egyetem hittudományi karán. 1941­ben érseki biztos Szabadkán. 1944-ben pápai prelátus. 1950-től több helyen plébános, espe­res. 1964-től címzetes püspök, csanádi aposto­li kormányzó. 1969-től kalocsai érsek, a püs­pöki kar elnöke. IVÁNYI ENDRE (1909-1977) kalocsai egyházme­gyés pap. 1919 és 1927 között Kalocsán, Baján és Budapesten végezte a gimnáziumot, a teoló­giát 1927 és 1932 között Budapesten. Szülőfa­lujában, Jánoshalmán szentelték pappá 1932-ben. Számos helyen káplánkodott (Nagy­baracska, Sükösd, Fájsz). 1934-től Kalocsán tanulmányi felügyelő, hitoktató, A. C. titkár, a Kalocsai Néplap szerkesztője. 1943-ban tábori lelkész, hadifogság 1945-1947. 1948 és 1953 között börtönben ült. 1954 betegszabadságon, illetve átvételét kéri a székesfehérvári egyház­megyébe. Budakeszin, Makkos-Márián, Adyli­geten káplán. Az 1960-as években visszavétele a kalocsai főegyházmegyébe. Nyugdíjazása 1972-ben. IZABELLA főhercegnő (1856-?) Frigyes főherceg felesége. Élénken részt vett a magyar társadal­mi mozgalmakban, fővédnöke a magyar házi­ipari termékeket értékesítő egyesületnek.

Next

/
Thumbnails
Contents