A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

tegnap általa készített feljegyzést, nagyjában elfogadta, arról feljegyzést készítettek, ezután megengedte, hogy a zárkájába visszatérjen. "

83 Sorsa ugyan valamelyest jobbra fordult, szabadult a pincéből, de akarata végleg megtört. Május 28-i vallomásában minden elismert, szinte már magát vádolta. Néhányszor mégis elszólta magát, hiszen csak kényszerből vallott, „nem emlékezett" az AVH által elvárt tényekre: „Beismerem, hogy előző kihallgatásaim és a P. Szabóval való szembesítésem alkalmával a valóságnaknem megfelelő vallomást tettem. Határozottan emlékszem, hogy 1949 tavaszán — emlékezetem szerint a Széher úti kórházban, de lehet, hogy a Központi Szeminárium épületében - felkeresett ... "

u Valószínűleg egy véletlen leplezte le Grősz nikotinszenvedélyét. A fogdahálózati ügynök május 26-i jelentésében megemlítette, hogy a fogoly érseknek nagyon hiányzik a cigaretta.

85 Ezután az egyik állandó manipulációs eszköz a cigaretta lett. Néha az ÁVH-s tiszt a kihallgatás során végig Grősz előtt pöfékelt, anélkül, hogy megkínálta volna,

86 máskor a folyosón tiltott dohányzással sem törődve, cinkosán együtt szívták el cigarettájukat.

87 A cigarettaelvonással kapcsolatos fogdaügynöki jelentésből következtethetett az előadó arra is, hogy Grősz közeljutott ahhoz a ponthoz, hogy megtörjön. Kilépett korábbi szerepéből, már egy másik ember lett. A nikotinéhség miatt az érsek hazudni tanította cellatársát: „A cigarettamegvonást Grősz igen nehezen viseli, és cigarettánkat együtt szívjuk el, ami a köztünk fennálló viszonyt benyomásom szerint kedvezően alakítja. Grősz számít arra, hogy megkérdezik tőle és esetleg tőlem is, hogy adok-e neki a cigarettámból. Azt tanácsolta, hogy erre egyforma választ adjunk, mindketten tagadjuk le ezt a tényt. Grősz attól tart ugyanis, hogy ez esetben tőlem is megvonják a cigarettát és így szippantáshoz sem juthat. "

88 Grősz József május 28-i megtörését követően az addig vele egyedül foglalkozó Vajda Tibor államvédelmis őrnagy kissé háttérbe húzódott, ugyanakkor bekapcsolódott az érsek kihallgatásába Szöllősi György alezredes, a Belső Reakció Elleni Harc Osztályának vezetője. A neki alárendelt 2. alosztály foglalkozott a „klerikális reakció elleni harccal".

89 Innentől már valószínűleg új szakaszába lépett Grősz ügye. Ezután már nem a vallomástétel volt a vizsgálat fő célkitűzése, hanem a vallomások elmélyítése, csiszolása, hogy egy részletes vallomáson keresztül a vádlottat felkészítsék a majdani perre. Lásd a 37. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 28. 84 Lásd a 38. számú dokumentumot. Grősz József vallomása. 1951. május 28. Kiemelések tőlem Sz. Cs. 85 Lásd a 32. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 26. 86 Lásd a 44. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról 1951. május 30-án. 87 Lásd a 66. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról 1951. június 11-én. 88 Lásd a 41. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 29. 89 Vő. Boreczky Beatrix: Az Államvédelmi Hatóság szervezete, 1950-1953. In Trezor /., a Történeti Hivatal évkönyve. Szerk.: Gyarmati György. Bp., 1999, 94. p. Bizonyára nem véletlen, hogy Grősz József érsekkel a Vizsgálati Főosztály helyettes vezetője és a Belső Reakció Elleni Harc Osztályának vezetője foglalkozott. Ez a tény mindenképpen jelzi a Grősz-ügy kiemelt fontosságát.