A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
A „preparálást" alezredes előadója ma folytatta. Igen aprólékosan végigment az összes részleteken, amit Grősz leírt, azzal általában meg volt elégedve, csak egy megjegyzése volt: Grősz nem veszi szívesen azt, hogy neki ismételten le kell írni a vallomását, habár csak kivonatosan is. Szerinte elegendő lenne, ha a jegyzőkönyvét tanulná meg. Azonban most már mindenbe beletörődik, és szívesen csinálja, csak már túl legyen ezen a komédián. Végeredményben megérti azt, hogy erre nagy súlyt helyeznek, és neki is van annyi esze, hogy a tárgyaláson való magatartást illetően a saját érdekeit tartja szem előtt. 4. ) A védő olyan, mintha bíró volna. Igaz, hogy nem is viselkedhet másképp, mert végeredményben meg van kötve a keze. Az ügyvédi kamara elnöke nem lehet olyan ember, aki nem szolgálja ki ezt a rendszert. Elég részletesen átbeszélték az egész kérdést és a védő talált is néhány olyan jelentéktelen momentumot, amit enyhítő körülményként fog felsorolni. 436 Grősz szerint azonban az egész védő kérdés csupán formalitás. Arról, hogy Grősz az utolsó szó jogán felszólaljon-e, a védővel nem beszélt. 5. ) Mióta a tárgyalásra készítik elő, mindenki nagyon udvarias és előzékeny, egyszerre megváltozott a modor. Persze ez annak az érdekében van, hogy Grősz rendesen viselkedjen a tárgyaláson. Grősz úgy látja, hogy a tárgyalás helyes mederbe[n] való lebonyolítása itt mindenkinek úgyszólván nagyobb érdeke, mint neki, és így mindenki idegesebb, mint ő. 6. ) Grőszt nagyon elkeserítette, hogy az orvos szívbajára való hivatkozással megtiltotta neki a fürdést és a sétát. Megjegyezte, hogy még csak az kell, hogy a dohányzástól is eltiltsák. Ebben az esetben tényleg meg is betegedne. Őrnagy előadója azonban megmagyarázta neki, hogy miért volt szükséges a fenti tilalom, amibe Grősz belenyugodott. Grősz úgy látja, hogy igen nagy súlyt helyeznek arra, hogy a tárgyaláson egészségesenjelenjen meg. Ő is átérzi ennek a jelentőségét, és igyekszik betartani az orvosi utasításokat. Fejét most lelkiismeretesen kezeli és örül neki, hogy ekcémája gyógyulóban van. 7. ) Kárörvendve újságolta, hogy valamelyik nap - miközben őrnagy előadója visszakísérte - ismételten majdnem összeakadtak egy őrizetben lévő püspöktársával. 8. ) Mikor tegnap Péter altábornagy azt kérdezte tőle, hogy van-e valami panasza, nem jutott eszébe bejelenteni egy őrvezető magatartását, aki a mostani délutáni őrség parancsnoka. Grősz eleinte gúnyos megjegyzéseket tett erre az emberre, elnevezte IV. Napóleonnak. Pár nap óta azonban az őrvezető magatartása Grőszt erősen idegesíti. Grősz véleményében van valami túlzás is, azonban tény az, hogy az őrvezető Dr. Joannovich Emil ügyvéd a kalocsai érsek védelmében a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy Grősz Józsefet a rangban felette álló Mindszenty József vonta be az összeesküvésbe, és utasította annak folytatására. A védő igyekezett az érsek „rossz szellemeivel" bizonyítani Grősz József részvételét a szervezkedésben. Továbbá: „mérlegelje a bíróság a vádlott javára, hogy gondolatait, érzéseit döntő elhatározássá, elhatározásait pedig valósággá és tettekké soha nem is válthatta volna." Vö. Grősz József és társai bűnpere. Bp., 1951, 274-282. p.
