A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET DOKUMENTUMOK

fejezés, valami közbejöhetett, mert legutóbb még nagyon ráértek előadói és azt hitte, hogy még egy hónapig is piszkálni fogják. Azt tételezte fel, hogy a pártból kaphattak utasítást az ügy mielőbbi befejezésére. 2.) Ügyészi kihallgatása után jókedvű volt, de izgatott hangulatban mondta el az eseményeket. Alezredes előadója bevitte a 102-es számú szobába, ott megmondta neki, hogy az ügyész fogja kihallgatni. Közölte vele, hogy érdeke, ha vizsgálata minél előbb befejezést nyert és az ügyész előtti magatartásától függ [sic!]. Grősz erre kijelentette, hogy valóban kívánja ügyének gyors befejezését. Grősz az előadóinak szavait félreérthetetlen célzásnak vette arra, hogy az ügyész előtt fenn kell tartania a vallomását - Grősz azt mondta nekem, hogy esze ágában sem volt ellentmondani. Előadója ezután azt kérdezte tőle, hogyan képzeli a jövőjét. Grősz azt válaszolta, hogy el fogják ítélni és miután már 63 éves,

423 ezzel a földi élete tulajdonképpen befejezést is nyert. Ezután egy kísérő átvitte a 12l-es számú szobába, ahol az államügyész fogadta. Az ügyész egy 30 év körüli, igen szimpatikus, jó modorú, jó indulatú, jól öltözött fiatalember, nem nézett ki zsidónak. Felhívta a figyelmét arra, hogy beismerése enyhítő körülménynek számít. Miután a vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt[akat] Grősz fenntartotta, egy egészen rövid jegyzőkönyvet vett fel az ügyész, ahol tulajdonképpen csak a jegyzőkönyv utolsó bekezdésében foglaltak szerepeltek. Ez a bekezdés arról szólt, hogy Grősz miben ismeri el magát bűnösnek. Ezután kihirdette előtte, hogy előzetes letartóztatásba helyezi és ez az idő a kiszabott büntetésbe fog számítani. Grősz nem tudta mire vélni azt, hogy ügye ilyen hirtelen fordulatot vett. Őrnagy előadója mondta neki, hogy vallomásának egy részét nem fogadja el és azt újra át fogja vele beszélni. Alezredes előadója említette neki, hogy a szerzetesrendek feloszlatása esetére kiadott előzetes intézkedése körül valamit elkent, amit szintén tisztázni kíván. Mindezek nem nyertek tisztázást és a végleges jegyzőkönyvben szóról szóra úgy szerepeltek, ahogy Grősz azt a cellában leírta. De ezektől is eltekint[ve], az előadó eddigi magatartása arra mutatott, hogy nem sürgős nekik az ügy. Most pedig egy nap alatt elkészítették a végleges jegyzőkönyvet és már az ügyészi kihallgatáson is túl van. Grősznek nagyon gyanús ez a gyors befejezés, úgy véli, van valami a háttérben, ami az összeesküvés azonnali letárgyalásait [sic!] szükségessé teszi. Erre máshonnan kaphatott az AVH utasítást, természetesen a párttól, mert csak az áll az AVH felett. Grősz azonban nem is gyanítja, hogy mi lesz a következő lépés, előadói fogják-e még kihallgatni. Mindezeket izgatottan mondja el, nem találja a helyét, lefekszik, feláll, leül. Imádkozni kezd, de látszik rajta, hogy másutt jár az esze. Minden miatyánk után egy-egy ujjának helyzetén változtatni szokott. Most én magamban több miatyánkot is elmondtam, mire ujjai helyzetén változtatott. Lásd a II. fejezet 82. számú lábjegyzetét. 338