A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

A valutázás, az értékes külföldi fizetőeszközök zugárfolyamon való értékesítése gyakori vádpont a koncepciós eljárásokban. Tény, hogy a katolikus püspökök és rendfőnökök, más egyházak és karitatív szervek vezetőihez hasonlóan nem szívesen jelentették be a Nemzeti Bankban külföldről kapott valutáikat. Ennek oka csakis bizalmatlanság lehetett, mivel a devizák ellenértékét illetően a Gazdasági Főtanács 1948. December 30-i ülésén egy régóta bevett gyakorlatot legalizálva arról határozott, hogy a devizát beszolgáltató egyházaknak stb. 30%-os felárat kell fizetni.

59 A devizabeszolgáltatás elmulasztása valóban büntetendő cselekedet volt, azonban a valutákat az egyházak nem nyerészkedési céllal értékesítették, hanem kizárólag a papság és a rászoruló hívek segélyezésére fordították. Mivel a Mindszenty-perben is komoly vádpontként fogalmazták meg a valutaüzérkedést, 1949 után a főpapok óvatosabban kezelték a tulajdonukban lévő devizákat. A Grősz Józsefnél lefoglalt valutamennyiség is 1949 előttről szánnazott, tehát nem váltotta be külföldi fizetőeszközeit, de újabbakat sem kapott. A valutázás mellett még egy bűncselekményt kívánt az AVH rábizonyítani az érsekre: a kalocsai érsekség tulajdonában levő nemzeti műkincsek eladását külföldön. Az összeesküvés anyagi fedezetét elsősorban a kalocsai érsekségen Grősz által irányított valuta- és aranyüzérkedés biztosította. A kalocsai érsekség könyvtárából külföldre csempésztette a „Kalocsai Kódexet" és nyolc másik ősnyomtatványt. Érdekes, hogy az egész történet Grősz május 31-i önvallomásában szerepel először,

60 és még ugyanezen a napon beépült az ÁVH vádirat kiegészítésére tett javaslatába is.

61 Annál különösebb, hogy a végső vádiratban mégsem szerepel a kalocsai érsekkel szemben a műkincs-kereskedelem vádja.

62 A per során a bíróság részletesen foglalkozott a „Kalocsai Kódex"-szel, számos tanút meghallgattak.

63 A főper befejezése után néhány héttel egy tizenkét vádlottat felvonultató zárt tárgyaláson kapott hangsúlyos szerepet a kódex és az ősnyomtatványok ügye.

64 Az ÁVH szerette volna Grősz Józsefre a kémkedés vádját is kiterjeszteni, illetve bizonyítani. „A kémkedést azáltal követte el, hogy a Vatikánnak információs jelentéseket küldött. Hiába mondta előadójának, hogy a jelentéseiben csak köztudomású dolgokról volt szó, az előadó felvilágosította, hogy ez nem mentség."^ Mégis beláthatták, hogy a bizonyítékok olyan közvetettek, hogy a vád egy nyilvános tárgyaláson semmiképpen sem állná meg a helyét. Szakács Sándor - Zinner Tibor: A háború „megváltozott természete" - Adatok és adalékok, tények és összefüggések-1944-1948. Bp., 1997,423^24. p.; Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 1989,263. p. 60 Lásd a 46. számú dokumentumot. Grősz József összesítő vallomása. 1951. május 31. A kódexszel kapcsolatos ismereteket lásd ott. 61 Lásd a 48. számú dokumentumot. Javaslat Grősz József és társai ügyében az 1951. május 19-én készült vádirat kiegészítésére. 1951. május 31. 62 Lásd a 68. számú dokumentumot. Vádirat Grősz József és társai ügyében. 1951. június 11. 63 Grősz József és társai bűnpere. Bp., 1951, 202-205. p. 64 BFL XXV. 4. f. 001225/1951 ; 1866/1990. Gombos Károly és társai. A mellékper tárgyalására 1951. augusztus 9-én került sor. 65 Lásd a 63. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 10.