A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET DOKUMENTUMOK

Ez Balogh fülébe jutott és levelet írt Grőszhöz, melyben utólag kért engedélyt. Grősz levélben válaszolt, az engedélyt nem adta meg. Grősznek az a benyomása - és másoktól is hallotta - hogy Balogh miniszterelnök akart lenni. Hogy útján egyengesse, igyekezett dörgölőzni és magát olyan színben feltüntetni, hogy ő mint egy közvetítő az egyház és a kormányzat között. Balogh tud­ta, hogy Grősz jó viszonyban van Ángyán szervita rendfőnökkel, és különösen őt sze­melte ki arra, hogy Grőszt a maga oldalára állítsa. Grősz írt Baloghnak egy levelet, melyben rámutatott arra, hogy a kormányzat és az egyház között nem lehet kiegye­zés. Mindszenty lefogása, az iskolák államosítása, az egyháznak vagyonából való ki­forgatása, és végül Grősz személyi sérelmei - személy és tehergépkocsi lekobzása [sic!], kb. 50 ezer Ft pótadó kivetése-után nem lehet arról szó, hogy leüljenek egyez­kedni. Felhívta tehát Baloghot, hogy az ilyen kísérletektől tartózkodjon. 6. ) Március végén a Sziklakápolnát bezárták, a pálos rend tagjait lefogták. Ez utób­bira az adott alkalmat, hogy néhány pálos szerzetes egy polgári családdal disszidálni akart, sok valutát és egyéb értéket vittek magukkal, de lefogták őket. Utána kiderült a Vezér-eset. Grősznek az a véleménye, hogy a Vezér-ügy nyilvánosan lesz tárgyalva, ezt a „ziccert" a rendszer nem fogja kihagyni. Ezek az események lehetővé tették a Sziklakápolna bezárását. Ez úgyis szálka volt a kommunisták szemében, mert egyike volt a leglátogatottabb templomoknak. Egyéb­ként is a kormányzat a kápolnát egyéb célra akarja felhasználni, Grősz azonban nem tudja, hogy mire. Szabó krisztinavárosi plébánost az ÁVH magához rendelte, közölte vele, hogy a Sziklakápolnában házkutatást fog tartani, melynek befejezéséig azt be kell zárni és egy táblát kell kifüggeszteni, hogy renoválás miatt ideiglenesen zárva. Ezt a táblát Szabónak alá kellett írnia és pecséttel kellett ellátnia. Az eset nagy megütközést keltett, mert dacára annak, hogy a látszat kedvéért a bejárathoz építési anyagokat hord­tak, mindenki tudja, hogy a kápolnát miért zárták be. Grősznek fentieket Hamvas jelen­tette, Hamvasnak pedig Szabó tett jelentést. 7. ) Az utóbbi napokban Grősz sokat foglalkozott az Állami Egyházi Hivatal felál­lításával. Még álmodott is róla. Úgy gondolja, hogy ez a hivatal széles körű felhatal­mazást ad az egyházi ügyekbe való beavatkozásra, így a püspöki karnak igen nehéz lesz a helyzete. Grősz nagyon kíváncsi arra, hogy végeredményben az újonnan felál­lítandó hivatalnak mi lesz a jogköre. Grősz úgy véli, hogy a kommunizmus már olyan erős, hogy azt erőszakkal nem lehet megdönteni. Szerinte a kommunizmus egy be­tegség és ezen az egész világnak túl kell esnie. Minél hamarabb esik keresztül ezen a betegségen, annál könnyebben ússza meg. Ezek az erőszakos intézkedések mind csak arra szolgálnak, hogy az emberiség fel­eszméljen és a kommunizmus hamarább kimúljon. 8. ) Egy határmenti község plébánosa jelentette Grősznek, hogy éjszaka folyamán ágyából kirángatták, a járási r[endőr] kapitányhoz vitték, aki fenyegetésekkel akarta rávenni arra, hogy a papok békegyülésén vegyen részt. Grősz azt tanácsolta neki, hogy menjen el a konferenciára, hisz azt ő sem tiltotta meg, azonban felhívta a figyel-

Next

/
Thumbnails
Contents