A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
Mindszenty József 1948. december l-jén Esztergomban - mivel elkövetett bűncselekményeiért őrizetbe vételére számított - felkért engem, hogy feltétlenül én vegyem át a püspöki kar vezetését. Utalt arra, hogy kizárólag az én személyemben lát biztosítékot annak a politikai irányvonalnak a folytatására, amelyet a püspöki kar vezetésében ő vitt. Én ezt elvállaltam és erre Mindszentynek ígéretet tettem. 310 Mindszenty őrizetbe vétele után - ismét mint a püspöki kar vezetője - igyekeztem érvényre juttatni azt a Magyar Népköztársaság ellen irányuló politikát, amelyet Mindszenty is folytatott. Alátámasztotta ezt a törekvésemet a Vatikánnak Mindszenty letartóztatásával kapcsolatban a magyar püspöki karhoz intézett levele, amelyben a pápa a püspöki kart a népköztársaság vívmányaival szembeni további ellenállásra buzdította. Mint a püspöki kar vezetője, arra törekedtem, hogy kitérjünk minden olyan - a kormány által felajánlott - tárgyalás elől, amely az állam és az egyház viszonyának rendezésére irányult volna. Ebben ugyancsak a Vatikán álláspontjára is támaszkodhattam. 1949. január 7-én Péterfy Gedeontól, a magyar püspöki kar egyik vatikáni megbízottjától táviratot kaptunk, melyben Péterfy a vatikáni államtitkárság álláspontjára hivatkozva utalt arra, hogy térjünk ki a kormánnyal folytatandó tárgyalások elől. Hasonló szóbeli üzenetet hozott erre vonatkozóan a vatikáni államtitkárságtól Mócsy Imre jezsuita szerzetes, aki Mindszenty letartóztatása után érkezett Rómából és aki magával hozta az említett pápai levelet is. Endrédy Vendel zirci apát, aki 1948 végén ugyancsak Rómában járt, Tardini vatikáni államtitkártól hasonló utasítást kapott, Mindszentyvel való közlés céljából. Endrédy 1949 januárjában, mint a püspöki kar új vezetőjével, velem is közölte ezt az utasítást, én azonban erről a már említett forrásokból Endrédy közlését megelőzően is tudtam. Minden törekvésem arra irányult, hogy ne jöjjön létre olyan megegyezés a népköztársaság kormánya és az egyház képviselői között, ami az állam és az egyház viszonyát bármilyen módon rendezhette volna. Ez az irányvonal - túl a vatikáni állásponton - megfelel az én saját politikai felfogásomnak is, mely élesen szemben állt a népi demokráciával és a Magyar Népköztársaság kormányával kötendő, mindenfajta megegyezéssel. Az 1950 nyarán megindult állam és egyház közti tárgyalásokba - melyeken én a püspökkari tárgyalóbizottság vezetője voltam - már eleve csalárd, nem őszinte szándékkal mentem bele. 1949 augusztusa óta a Magyar Népköztársaság ellen irányuló legitimista összeesküvés vezetője voltam és illegális kapcsolatban álltam a budapesti USA-követséggel. Összeesküvő tevékenységemet, a kormány megbízottjaival folytatott tárgyalásaink alatt és a kormánnyal kötött megegyezés után is folytattam. A népköztársaság kormányával folytatott tárgyalást és megegyezést magamra nézve kezdettől fogva nem tartottam kötelező erejűnek annak ellenére, hogy éppen én volGrösz Józsefnél a püspöki karon belül voltak radikálisabb ordináriusok is. Valójában arról van szó, hogy az esztergomi érseket a kalocsai követi „rangban". Az AVH ezt a tényt is átformálta egy összeesküvés-elméletté.
