A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET DOKUMENTUMOK

idején feltételezte, hogy a kórházban figyelik, de azt, hogy ily csekélységekről is tudomást szereztek, álmában sem merte volna gondolni. A berlini békenagygyűlés után előre látható volt, hogy a kormányzat megköveteli azt, hogy a papok a gyűlés határozatairól a templomban beszéljenek. Hogy a kérdés élét elvegyék, Grősz fogalmazott egy tájékoztatásfélét, ahol vázlatosan leírta azt, hogy a papoknak miképpen kell a hívőket tájékoztatni. Grősz összeállításának bevezetését és befejezését Hamvas megváltoztatta és egy külön szöveget szerkesztett. Grősz nagyon csodálkozott azon, hogy az előadónak tudomása van arról, hogy ennek a tájékoztatásnak bevezetése és befejezése Hamvastól származott. Az előadó gúnyos megjegyzést tett arra, hogy Hamvas egy hétig kotlott egy mondaton, és azt hitte, hogy őket félre lehet vezetni. Hogyan gondolta ezt Hamvas, hiszen a mondat értelmét még egy 50 éves vénasszony is világosan látja. Grősz úgy veszi észre, hogy Hamvasra nagyon ki vannak rúgva. Ezzel szemben Pétery jó fiú lett. Az előadó mondta, hogy a tavalyi sajtókampány óta Pétery behúzta a farkát. Kovács Sándorról Grősznek az a véleménye, hogy nem harcos természetű, és ha piszkálják, vagy valami baj van a levegőben, akkor ideges lesz és teljesen visszavonul. Grősz elmondta, hogy egyik kihallgatásán megkérdezték tőle, hogy mi volt a véleménye a földbirtokreformról. Grősz őszintén megmondta, hogy eleinte nem volt kellemes érzés, hogy minden birtokukat elvették, később azonban egyetértett ezzel az intézkedéssel. Nem akarta az előadónak megmondani, hogy az egyház tulajdonképpen hálás lehet a kormányzatnak, hogy az egyházzal nem tettek kivételt. Milyen színben tűnne fel most a hívők előtt, ha az egyház ettől a rendszertől adományt fogadott volna el. Grősz több ízben megemlítette, hogy előadójától semmit sem mert kérni, még cigarettát sem. Pedig nagyon rosszul esik neki, hogy kihallgatása alatt nem dohányozhat, mert az új előadója állandóan pöfékel. Grősz azért nem mer kéréssel előállni, mert attól fél, hogy kérését visszautasítják, ezt pedig nem akarja. BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 51-52. p. és Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 131-132. p. Gépelt, hitelesítés nélküli másodpéldány.