A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
a) Angelo Dell 7 Acqua vatikáni államtitkár levele Grősz Józsefhez Fordítás latinból. Őszentsége Államtitkársága 6990/50. sz. 1950. október 9. Vatikán, 1950. október 9. Kegyelmes és Főtisztelendő Grősz József kalocsai érsek úrnak Kalocsa Kegyelmes és Főtisztelendő Uram! Rádió- és sajtójelentésekből értesült az Apostoli Szentszék, hogy a püspökök megegyezést kötöttek Magyarország vezetőivel. Először - bizonyos körülményekből - azt gondoltuk, hogy ez nem igaz, később azonban sajnos a kapott értesülések ezt megerősítették. Fájdalommal közlöm veled, hogy ez a hír nem kis fájdalmat okozott a Szentatyának. Ezen pedig Te és a püspökök szomorkodhattok, de nem csodálkozhattok. Világos ugyanis - mellőzve sok mindent, amit még figyelembe vehetnénk - hogy a Szentszékre tartozik azoknak a közös elveknek meghatározása és irányítása, amelyek az egyház és különböző nemzetek között felmerülnek. Gondolunk azokra az egyezményekre, melyek egy nemzeten belül az egyház életének irányítására vonatkoznak, amelyek más nemzetek egyházainak állapotára is kihatnak, s ami még fontosabb, több olyan dolgot tartalmaznak, amit az egyházi főhatóság a maga számára tart fenn; mindezek - mint világos - meghaladják a püspökök hatáskörét. Igaz ugyan, hogy Te - mint az újságok írják - abban a leveledben, amelyet az egyezmény megkötése alkalmával a vallás- és közoktatásügyi miniszternek küldtél, nem vetted figyelembe, hogy ez a Szentszék joga. Ezt írtad ugyanis: „A püspöki kar hangsúlyozni kívánja, hogy ez az egyezmény semmiféle hátrányt nem jelent a Szentszék azon jogaival szemben, amelyek meghatározzák az egyház és az állam viszonyának elveit." Ha alaposan megfontoljuk a dolgot, nem látjuk, hogy érdemes volt ilyen kivételt tenni. Valamennyi magyar újság azt állítja, hogy a megegyezés az egyházra nézve semmilyen hátrányt nem jelent, de nem állapítható meg, hogy az egyházi hatóság ennek ellent mondott volna.
