A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
Kb. 1950 nyár végén keresett fel Gyomlay László Farkas társaságában ismét és ez alkalommal megkérdezte, hogy az ún. „homo regius nyilatkozatot" - melyet Farkastól megkapva ő adott át az USA-követségének - valóban én írtam-e alá. Én a valóságnak megfelelően megerősítettem Gyomlay előtt, hogy én írtam alá a nyilatkozatot. Néhány hét múlva Gyomlay - Farkas társaságában - ismét felkeresett, és ekkor közölte, hogy az amerikaiak határozott kérésére most már ki kell neveznem a kormány tagjait egyenként. Közölték, hogy ők a teljes kormánylistát már össze is állították. (Itt megjegyzem, hogy Farkassal való folyamatos megbeszéléseink alkalmával már beszéltünk a kormány egyes tagjaira vonatkozóan is.) így pl. Bozsik miniszterelnök, Farkas igazságügyminiszter, br. Apor Gábor külügyminiszter lett volna. Később Bozsik miniszterelnöki jelölése azzal esett el, hogy az amerikaiak nem tartották helyesnek, ha egy pap lenne az átmenti kormány vezetője, s így a tömegek várható ellenállásának letörésére teendő erőszakos intézkedések egy pap nevéhez fűződnének. Határozottan állítom, hogy az amerikaiak által kért fenti újabb írásbeli nyilatkozatokat nem írtam alá, miután azokat abban az időben még időszerűtlennek tartottam. Vallomása elején Payr-Friedrich-féle szervezkedésről is említést tett. Beszéljen erről! A Payr-Friedrich-féle szervezkedés tulajdonképpen csak az én személyemen keresztül kapcsolódott a Bozsik-Farkas-féle legitimista szervezkedéshez. Én Payr Hugóval - aki egyébként régebbi ismerősöm - kb. 1950 tavaszától folytattam megbeszéléseket a vár[t] rendszerváltozással kapcsolatos politikai terveinkről. Amikor az amerikaiak elvetették, hogy pap legyen az átmeneti kormány miniszterelnöke, én Friedrich Istvánra gondoltam, mint aki hasonló szerepet betöltött már 1919-ben a Tanácsköztársaság leverése után is. 127 (Friedrich személyét mint miniszterelnököt egyébként felvetettem Farkas Endrének is.) Friedrich miniszterelnöki jelölését igyekezett elősegíteni Payr Hugó is, aki erről a kérdésről többször beszélt nekem. Kb. 1950 nyarán Payr Hugó és Friedrich egy esküszöveget állítottak össze, melyet Friedrich, mint miniszterelnök tenne le az én kezembe, miután én gyakorlom majd az ideiglenes államfői tisztséget. Én elolvasva az eskü szövegét, azt helyesnek találtam, de közöltem Payrral, hogy nem tartom még aktuálisnak, az eskü Friedrichtől való kivételét. Friedrich és Payr azt szerették volna, ha az esküt Friedrich még a rendszerváltozás előtt letehetné, mert így akarták bebiztosí127 Grősz József azt vallotta itt, hogy ő gondolt Friedrich Istvánra, de ez ellentmond későbbi önvallomásának. Június 2-án már arról írt a kalocsai érsek, hogy Friedrich és Payr a Bozsik-Farkas-féle összeesküvéstől teljesen függetlenül szervezkedtek a rendszer megdöntésére, és ebből kifolyólag keresték meg Grőszt is. Friedrich személyét Payr javasolta Grősznek. Lásd az 50. számú dokumentumot. Grősz József önvallomása. 1951. június 2.
