Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

2, 1951. november 26-i jelentés NOVEMBER 26. 1. 25-én reggel a Váci utcai templomban voltam. Múlt jelentésemben említettem, hogy ebben a templomban egy igen szorgalmas és elszánt leánykongregáció gyüleke­zik a reggel 8 órás misére. Többen elkésnek, de aztán beülnek a helyükre a szentély­be. Nevelődik utánpótlásuk is. A szentély bal oldali padjaiban kisebb (10-12 éves) lá­nyok ülnek s nyilvánvalóan hozzátartoznak a nagyokhoz, a 18-21 évesekhez. Szor­galmaskodnak, ügyeskednek a templomban, ájtatoskodnak, egymással kedvesked­nek, ahogy a régi világban szokták az öntudatos kongreganista lányok. S elszántak ­erre nevelésük enged következtetni és lelki atyjuk, Makíári nevü piarista harcos reak­ciós beszédei. Ez a fiatal pap most a legnyíltabban támad a budapesti papok közt. Né­hány héttel ezelőtt még igen következetesen fokozódó elszántsággal hadakozott. Az­tán figyelmeztetést kaphatott, mérsékli magát, de a kongregáció tovább is buzgón, magabiztosan dolgozik. Erről a kongregációról akartam valamit megtudni, arra szá­mítottam, hogy a nagylányok vagy a kislányok sorában lesz valaki, aki abba az isko­lába járt, amelyiknek igazgatója voltam. Most vasárnap találtam végre ilyet. A lány Makiári beszéde után kiment a templomból. Kora reggel nem jött be a XVI. kerület­ből (Rákosszentmihályról). Valami kongregációs feladata lehetett a templomban, de utána sietett haza, mert valami missziója lehetett ott is, hiszen ezek a lányok a Váci utcai templomban nem azért nevelődnek, hogy otthon másokat ne neveljenek. El­mondta, hogy a Veres Pálné Leánygimnázium IV. osztályának tanulója. Ebben a temp­lomban hamarosan más megfigyeléseim is lesznek, ezért nem akartam gyanússá tenni magamat. Nevét sem kérdeztem - erre különben nincs is szükség, mivel a Veres Pálné Leánygimnázium igazgatója komoly, erős kommunista. Leírásomból - elég magas, barna, szerényen udvariaskodó lány - s abból, hogy a IV. osztályos tanuló Rákos­szentmihályról jár be, Máhr Klára igazgató elvtárs meg fogja állapítani nevét, s akkor megnyílik a lehetősége annak, hogy ne csupán Makiári reakciós szónoklatai mérsék­lődjenek hangban, indulatban, de felszámolódjék a klerikális-reakciós élcsapat, amely­nek tagjai közt több olcsón Öltözött lány is van. (Valószínű, hogy kispolgári szegények, de az is lehet, hogy üzemi dolgozók.) „Élcsapat" - ezt a megjelölést véleményem szerint úgy kell érteni, hogy a legjob­ban megszervezett és klerikális-reakciós munkára legjobban előkészített kongregá­ciónak állandó erősítéséről van szó itt. 2. Máhr Klára igazgatót arra kértem, hogy egy hétig várjon: egy hétig ne menjen tovább a lány nevének megállapításánál. Addig talán nyom[á]ra jutok a Váci utcai templom más rejtélyeinek. így annak, hogy milyen célból került ebbe a templomba az a volt szerzetes, aki a legutóbbi hetekig a városmajori templom diákszervezője volt. Különös tehetsége nincs ennek a papnak az érthető, gyermekek számára megkapó fo­galmazásra. Nincs önállósága, de „munkájának" a Városmajorban nagy eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents