Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

egyezés tulajdonképpen sem egyház-, sem államjogilag nem volt érvényes. Az egyes államokkal való megállapodás csakis a Vatikán hatáskörébe tartozik. A magyar kormány is tisztában lehetett ezzel, hiszen a megegyezést sohasem tették közzé a Magyar Közlönyben, míg a többi egyházzal kötött megállapodásokat a Magyar Közlöny is nyilvánosságra hozta. A Vatikán a megállapodásról hitelesen csak a Magyar Katolikus Püspöki Kar megkésett beszámolója révén értesült. XII. Pius pápa október 9-én levelet íratott Dell Aqua államtitkár-helyettessel, melyben kifejtette a pápa fájdalmát: „ Világos ugyanis — mellőzve sok mindent, amit még figyelembe vehetnénk —, hogy a Szentszékre tartozik azoknak a közös elveknek meghatározása és irányítása, amelyek az egyház és különböző nemzetek között felmerülnek. Gondolunk azokra az egyezményekre, amelyek egy nemzeten belül az egyház állapotának irányítására vonatkoznak, amelyek más nemzetek egyházainak állapotára is kihalnak, és ami mégfontosabb, több olyan dolgot tartalmaznak, amit az egyházi főhatóság a maga számára tart fenn: mindezek, mint világos, meghaladják a püspökök hatáskörét. [...] Amikor ugyanis megvizsgáljuk az egyezmény tartalmát, több súlyos észrevételt kell tennünk. Az egyezmény nehéz terheket ró az egyházra és méghozzá olyanokat, amelyeket nehezen lehet összeegyeztetni az egyház tanításával és szabályaival. A megegyezés azonkívül csaknem az összes szerzetesrendek erőszakos elnyomásának gyanúját kelti, ami az államhalalom részéről máris folyamatban van. [...] Felesleges megemlíteni, hogy Őszentsége jól tudja, milyen nehézségek és fenyegetések környékezik az egyház életét. Ez azonban alig befolyásolja a fenti észrevételekel. "

m A hazai papság egyrészt bizonyos felszabadultságot érzett a megállapodás hírére, mert remélte, hogy a pártállam részéről mérséklődni fognak a zaklatások. Másrészt viszont pesszimizmussal, félelemmel tekintett a bizonytalan jövőbe. A klérus hangulatát az Endrey Mihályról, az Actio Catholica igazgatójáról, 1950. augusztus 31-én készült AVH-s jelentés adja legjobban vissza.,, Gyorsan száll a híre annak, hogy megtörtént a megegyezés, szerinte [Endrey Mihály] a hangulat a világi papi körökben bizakodó, mert ezzel lezártnak tekintik a Mindszenty féle izgalommal teli életszakaszt. A férfi szerzetesi vonalon a lehangoltság azonban megmaradt, mert hiszen ők vesztették a legtöbbel. Ok, akik egész életüket arra állították be, hogy egy egész életen keresztül gondoskodnak róluk, most ez véget ért. Ezeknek legtöbbje a való életet nem ismerve hánykolódni fog. A női szerzetesi vonalon Endrey két csoportot különböztet meg, az egyik csoportba sorolja azokat, akik felszabadulva a szigorú apácai élettől most világi ruhában járva, szinte habzsolni fogják az életet, és ezek közül nagyon sok el fog veszni még mint civil is az egyház számára. A második csoportba azt az elenyészően kis részt osztja, akik mindenáron mártírok akarnak lenni, ezek az 50 éven felüliek. Endrey szerint, az 5 éves terv végére mind a világi, mind a szerzetesi vonalon a kommunista ideológia szerint polarizálódni fog az egyház, márpedig ha nem lesz Történeti Hivatal V- 105 752/1. Vizsgálati dosszié Grősz József ügyében. 101-102. p.