Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
IV. FEJEZET FÜGGELÉK
ügyi miniszter 1949-1950; vallás- és közoktatásügyi miniszter 1950-1951; közoktatásügyi miniszter 1951-1953; népművelési miniszter 1953-1956). 1959-tól haláláig az írószövetség elnöke volt. DEBREI VILMOS (1915-1957) káplán a Bazilikában, majd a ferencvárosi plébániatemplomban. DENE JÓZSEFNÉ (1919-?) négy polgárit végzett, 1934-től gyapjúadjusztálóként dolgozott, majd 1951 -tői a XIV. kerületi tanács VB személyzeti előadója, főelőadója lett. 1949 óta tagja volt az MDP-nek és a Textil Szakszervezetnek. DÉR GYULA (1895-1975) 1919-ben szentelték pappá. Címzetes prépost. Plébános volt a felső-krisztinavárosi plébánián 1952-1958 között, a XIII. kerületi Árpád-házi Szent Margit-plébánián 1958-1965 között. Meghatározó szerepe volt a papi békemozgalomban. DESITS ISTVÁN (1907-1991) 1930-ban szentelték pappá. Káplán Budatétényben 1939-1946 között, majd ugyanott plébános 1946-tól 1975-ig. Helyettes esperes 1949-1950 között, majd esperes 1950-től 1954-ig, címzetes kanonok 1969-től, 1975-től nyugdíjas. DEVÁNSZKY IMRE (1913—?) plébános 1951-1956 között az újlaki plébániatemplomban. Mindszenty József rendelkezése alapján Szabó Imre érseki helytartó 1956 novemberében több békepappal együtt, Devánszkyt is felfüggesztette papi hivatásából. 1957-től tovább folytatta egyházi szolgálatát. Fontos szerepe volt a papi békemozgalom megszervezésében és irányításában. DEZSÉRY LÁSZLÓ (1914-1977) evangélikus püspök, író, újságíró. 1949-ig lelkészként működött, 1950 és 1956 között a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke volt. Azután a Magyar Rádió belföldi politikai adások szerkesztőségének munkatársa lett. Rendszeresen publikált a Magyar Nemzetben. Országgyűlési képviselővé 1958-1962 között, az Országos Béketanács főtitkára 1962-től 1966-ig. Évekig tagja volt a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának. DINNYÉS LAJOS (1901-1960) kisgazda politikus, parlamenti képviselő (1931-1939 és 19451961). 1947-ben honvédelmi miniszter, 19471948 miniszterelnök. 1952-től haláláig az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ igazgatója. 1958-tól 1961-ig or- szággyülési alelnök. DOBI ISTVÁN (1898-1968) parasztszármazású kisgazda politikus, miniszter, miniszterelnök, az Elnöki Tanács elnöke. Tanácsköztársaság alatt vöröskatona, 1921-től tagja az MSZDP-nek, 1936-ban a Kisgazdapártba lépett be. A szegényparaszti szárny vezetője, a párt országos választmányának tagja. 1945-1946 államminiszter, 1946-ban földmüvelésügyi miniszter. 1947-től az FKGP elnökeként nagy szerepe volt a párt balratolódásában. 1948-ban ismét földmüvelésügyi miniszter, 1948-1949 miniszterelnök, 1949-1952 a minisztertanács elnöke. 1952 és 1967 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Tevékeny részt vállalt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. DOMBI MÁRK JÁNOS (1869-1943) cisztercita szerzetes. 1896-tól cisztercita gimnáziumban tanitott; egyházi író. DOMBOS FÜLÖP JÓZSEF (1914-1978) bencés szerzetes tanár, 1948-1953 között káplán a VIII. kerületi Szent Rita-lelkészségen. 1953 nyarán a fővárosból Ludányhalásziba helyezték káplánnak. DONATH FERENC (1913-1986) kommunista politikus. 1936-tól a Márciusi Front egyik irányítója és szervezője, a Szabad Szó munkatársa. 1945 és 1948 között a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára. 1945 májusától az MKP KV tagja, majd 1948 és 1951 között az MDP Főtitkársági Iroda vezetője. 1951 -ben letartóztatták, és koholt vádak alapján 15 év börtönre ítélték, de 1954-ben szabadult. Nagy Imre szűkebb baráti köréhez tartozott. 1956. november 4-én ő is a jugoszláv követségre menekült, majd Romániába vitték. 1958-ban a Nagy Imre elleni perben 12 évre Ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. DOROSZLAI BÉLA (1888-?) plébános, az albertfalvai plébánián 1933-1953 között. Címzetes prépost, főespercs. DRASKOVITS KÁROLY (1913-1972) 1936-ban szentelték pappá. Lelkész az V. kerületi Martinelli téri templomban, 1955-1972 között a ferencvárosi plébániatemplom plébánosa, esperes, címzetes prépost.
