Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

Ennek a templomnak a diákgondozásában alighanem nagyobb jelentősége lesz annak, hogy oltár van itt a gyermekekért való imádkozás céljára. A máriaremetei kegytemplomban minden misén hirdetményben figyelmeztették a szülőket, hogy zarándoklatukról hazatérőben látogassák meg a remetekertvárosi templomot s Remete Szent Pál most elkészült oltárképe előtt imádkozzanak gyermekeikért. Akik Remete Szent Pál oltárképénél imádkoznak gyermekeikért, azok könyörgésére gyermekgyógyulások, gyennekek lelkének csodás erősödései, tökéletesedései éppoly nagy számban és nagyon hamar fognak bekövetkezni most is, mint ahogy ilyenek a Remete Szent Pál sírjánál elmondott imádságokra történtek. A cél nyilvánvaló: a máriaremetei kegytemplom vonzóerejét még fokozni iparkodnak azzal, hogy a közelben olyan kegyhelyet létesítenek, amelytől csodákat várhatnak a szülők. Vasárnap 9 órakor volt a diákmise. Úgy 60 - legfeljebb 80 diák lehetett az egész templomban.

110 Nem a plébános misézett, hanem a diákgondozó pap: Raffael vagy Ráfel atya. Prédikációját a gyermekekhez intézte. „Tanítóitok, tanáraitok, sőt professzoraitok sem fogják megértetni veletek a legnagyobb életigazságot, életbölcsességet. Ezt csak a gyóntatószékben éreztetheti meg a pap." A szülőknek megmondja, hogy melyik hittani tételre készítsék elő gyermeküket. A szokásosnál valamivel jobban kifejeződik a hittantanítási jelleg. 30-35 olyan gyerek van, aki egész délelőtt a templomban vagy a templom körül foglalatoskodik. Szentképet árul, ministrál, gyónik. A diákgondozó atya délelőtt kihirdette, hogy du. 3 órakor hittanmagyarázat lesz aznap is a templomban. Gyermekek buzgón, szinte erőszakosan ajánlottak szentképet. „Bácsi, ne tessék kikosarazni az egyházat." XII. kerület - Városmajori: Balogh András, a városmajori katolikus diákgondozó lelkész minden alkalommal kéri a felnőtteket, hogy az első padokat hagyják meg a gyermekeknek. Rendező nemigen van, aki előre megkérné őket, hogy üljenek hátrább. Prédikációjában azt mondotta: Isten háza ne csak a templom legyen, hanem a családi otthon is. Szülők együtt gyónjanak, áldozzanak gyermekeikkel. Enélkül nem lehet templom a család otthonából. A családi otthonokon kívül is példát kell adni széles körben a szép katolikus életre a gyermeknek s a családnak. Inkább a szülőknek beszél a diákgondozó, mint a gyermekeknek. A templomi hitoktatást a szülőkre építették rá, rajtuk keresztül vonják be a gyermekeket.

112 XII. kerület - Felső-Krisztinában: A Felső-Krisztinában Szőnyi tartja a diákmiséket, sajátos módszert vezetett be. „Jancsival", elképzelt személlyel folytatott párbeszéd formájában fejti ki a dolgokat. Igy akarja foglalkoztatni a gyermekeket. Úgy játssza meg a beszélgetést, hogy „Jancsi" több kérdésnél megakad és gondolkodik, majd kitalálja a feleletet. A gyermekek tudják, hogy nem szabad Jancsi helyett felelniök. így éri el Szőnyi, hogy lényegesen eltér ugyan hittanmagyarázata a prédikációk megszokott formájától, s olyan hittan-