Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

Ennek a templomnak a diákgondozásában alighanem nagyobb jelentősége lesz an­nak, hogy oltár van itt a gyermekekért való imádkozás céljára. A máriaremetei kegy­templomban minden misén hirdetményben figyelmeztették a szülőket, hogy zarándok­latukról hazatérőben látogassák meg a remetekertvárosi templomot s Remete Szent Pál most elkészült oltárképe előtt imádkozzanak gyermekeikért. Akik Remete Szent Pál oltárképénél imádkoznak gyermekeikért, azok könyörgésére gyermekgyógyulások, gyennekek lelkének csodás erősödései, tökéletesedései éppoly nagy számban és na­gyon hamar fognak bekövetkezni most is, mint ahogy ilyenek a Remete Szent Pál sírjá­nál elmondott imádságokra történtek. A cél nyilvánvaló: a máriaremetei kegytemplom vonzóerejét még fokozni iparkodnak azzal, hogy a közelben olyan kegyhelyet létesíte­nek, amelytől csodákat várhatnak a szülők. Vasárnap 9 órakor volt a diákmise. Úgy 60 - legfeljebb 80 diák lehetett az egész templomban. 110 Nem a plébános misézett, hanem a diákgondozó pap: Raffael vagy Ráfel atya. Prédikációját a gyermekekhez intézte. „Tanítóitok, tanáraitok, sőt professzoraitok sem fogják megértetni veletek a legnagyobb életigazságot, életbölcsességet. Ezt csak a gyóntatószékben éreztetheti meg a pap." A szülőknek megmondja, hogy melyik hittani tételre készítsék elő gyermeküket. A szokásosnál valamivel jobban kifejeződik a hittantanítási jelleg. 30-35 olyan gyerek van, aki egész délelőtt a templomban vagy a templom körül foglalatoskodik. Szentképet árul, ministrál, gyónik. A diákgondozó atya délelőtt kihirdette, hogy du. 3 órakor hittan­magyarázat lesz aznap is a templomban. Gyermekek buzgón, szinte erőszakosan ajánlottak szentképet. „Bácsi, ne tessék kikosarazni az egyházat." XII. kerület - Városmajori: Balogh András, a városmajori katolikus diákgondozó lelkész minden alkalommal kéri a felnőtteket, hogy az első padokat hagyják meg a gyermekeknek. Rendező nemigen van, aki előre megkérné őket, hogy üljenek hátrább. Prédikációjában azt mondotta: Isten háza ne csak a templom legyen, hanem a családi otthon is. Szülők együtt gyónjanak, áldozzanak gyermekeikkel. Enélkül nem lehet templom a család otthonából. A családi otthonokon kívül is példát kell adni széles körben a szép katolikus életre a gyermeknek s a családnak. Inkább a szülőknek beszél a diákgondozó, mint a gyermekeknek. A templomi hitoktatást a szülőkre építették rá, rajtuk keresztül vonják be a gyermekeket. 112 XII. kerület - Felső-Krisztinában: A Felső-Krisztinában Szőnyi tartja a diákmiséket, sajátos módszert vezetett be. „Jancsival", elkép­zelt személlyel folytatott párbeszéd formájában fejti ki a dolgokat. Igy akarja foglalkoztatni a gyerme­keket. Úgy játssza meg a beszélgetést, hogy „Jancsi" több kérdésnél megakad és gondolkodik, majd kitalálja a feleletet. A gyermekek tudják, hogy nem szabad Jancsi helyett felelniök. így éri el Szőnyi, hogy lényegesen eltér ugyan hittanmagyarázata a prédikációk megszokott formájától, s olyan hittan-

Next

/
Thumbnails
Contents