Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

nyíltan, de a figyelmes, érzékeny polgári fülek megfigyelhették, hogy mire céloz, s hogy a fiatal pap elég formásán juttatja érvényre a célzatosságot. 3. / Városmajorban a 10 órás mise folyt. Rimóczy Özséb plébános prédikált. Felpanaszolta, hogy az emberek nagy tömegei gyűlölik Istent, pedig azé a földi s azé a túlvilági élet, aki minden erejével, egész lelkével imádja Istent. Aztán úgy folytatta: „Ma sokat beszélnek az emberszeretetről, szociális érzésről. Ámde az igazság az, hogy nem szeretheti embertársait az, aki nem szereti Istent. Nem lehet jó embertársainak a hitetlen ember..." Itt már nyilvánvaló lett, hogy panasza, bölcselkedése mind ellenünk irányul" 4. / Pestújhelyi Tóth plébános beszédéről. A diákmisét ő mondta s ő prédikált. A 10 órai misén ugyancsak ő prédikált. Ugyanazt a prédikációt mondta el, de a gyermekekét egyszerűsítette. A diákmisei prédikációt „kedves pajtikák" megszólítással kezdette s a pajtikák megszólítást közben is ismételte. A hittérítésről beszélt. A missziókat segítenünk kell jó példával, ami Istennek tetsző. Hatnunk kell az itthoni keresztény pogányokra. A földi hatalmak, országok múlandóságát említette, s azt hangsúlyozta párszor, hogy csak Isten országa örök. Történelmi példákkal színezte, de megszokottakkal (Napóleon, a Római Birodalom stb.). A „keresztény pogányok" megtérítéséről szóló rész sokkal világosabban kifejezte a tendenciát. Itthoni és mai keresztény pogányok megtérítéséről van szó! Jellemezte, hogy ezek milyen szerencsétlenek s milyen szörnyű a lelki süllyedésük, tévelygésük. Példákkal kell megmutatni nekik, hogy milyen hasonlíthatatlan szépségei vannak az istenes, katolikus életnek. Nem térhetünk ki feladatunk és katolikus kötelességünk elől, hogy meggyőzzük őket - és meggyőzzünk mindenkit arról: a katolicizmusnak olyan értékei vannak, ami nélkül államhatalom nem létezhet.

100 Ezekből a képletekből világosan kitűnik a politikai állásfoglalás és a tömegeknek reakciós irányba való befolyásolásának a szándéka. A prédikációk tendenciáit még világosabban és nyíltan ugyanazok a személyek a gyóntatószékben fejtik ki, amely ellenforradalmi agitációs tartalommal van telítve. Ez világosan bizonyítja, hogy a gyóntatószéket egész gátlás nélkül politikai célokra használják fel. Ezeket az „ellenséges megnyilvánulások" részben csoportosítottam. A lelkészek, ahogy a prédikációban a képletek mögé bújnak, úgy gyakorlati munkában is igyekeznek látszólag a háttérben maradni és inkább a hozzájuk közelebb álló világiakat használják fel a hitélet szervezésében, a tömegek mozgósítására. Erre az alábbi példák szolgálnak: 1./ A XV. kerületi pestújhelyi plébános vezetése alatt „miseszövetség" működik. A legutóbbi hirdetésben Tóth plébános és káplánjai említést tettek a „miseszövetség"