Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

III. FEJEZET SZERÉNYI SÁNDOR 1953. ÉVI HAVIJELENTÉSEI

Negatívumok : A klérus ellenségesebb elemei, papok és világiak egyaránt, a kormány egymást követő intézkedéseit USA nyomásának tulajdonítják. Fekete Sándor református esperes infor­mációja szerint a reakciósabb papok és világiak körében csaknem általános az a nézet, hogy Nagy Imre miniszterelnök és Rákosi Mátyás MDP titkár beszéde között szöges ellentét van. Rákosi elvtárs megcáfolta Nagy elvtársat. Ezzel kapcsolatban egy Pető Imre nevezetű volt tőzsdés, VII. kerületi lakos, legutóbb igen vallásos, jelenleg segéd­munkás, a Rókus Kórházban a betegek előtt elmondta azt a viccet, melyet a reakciósok bizalmas körökben terjesztenek egyik magyar közmondást parodizálva. A vicc abban van, hogy Rákosi Mátyás a világ legnagyobb plasztikai operatőre és a csattanójában használják fel azt a bizonyos magyar közmondást, amelyben elmondja, hogy Rákosi mit csinált Nagy Imre szájából. Az ízléstelen eszközeik felhasználása közben azt igye­keznek bizonyítani, hogy a vezető államférfiak között ellentét van, nincs összhang. Az intézkedések nem a hibák kiküszöbölése, nem a megfontoltság, hanem az USA nyomá­sára az elgyengült rendszer fejét vesztett kapkodásának jelei. Ilyen megnyilvánulások vannak valamennyi felekezeten belül az ellenségesebb elemek körében. Általában a kormányzat türelmi politikáját és ezzel kapcsolatos intézkedéseit a papok többsége és a hívők jelentős része államrendünk politikai visszavonulásának, gyengeségének minő­sítik. Ez a pót-hittanbeíratásnál különösen megnyilvánult. A legutóbb lezajlott pót-hittanbeíratást is mint a kényszerítő körülmények, a nem­zetközi feszültség és a paraszti tömegek elégedetlensége miatt tett engedménynek te­kintik. Ezekben az intézkedésekben nem a hibák kijavítását, a kormányzati bölcses­séget látják megnyilvánulni, hanem a gyengeségét érző fennálló rend politikai vissza­vonulását. Az említett körökre, főleg az ellenségesebb elemekre gyakorolt hatása je­lenleg nem annyira a megértést, a közeledést erősítette, mint inkább vérszemet adott egyeseknek a klérus és a hívők soraiban. Amit úgy igyekeztek kihasználni, hogy fo­kozni próbálják követeléseiket a legkülönbözőbb területen. Megélénkültek a kérések építkezések, tatarozás, pénzsegély és a hitélet terén, törekednek kitágítani előbbi kor­látozott helyzetüket. Ennek adnak hangot a szószéken, gyóntatószékben, egyéni be­szélgetések során. Dr. Gergely János városmajori káplán a gyóntatószékben, bár igen óvatosan, de hangsúlyozta, hogy a hitoktatás legutóbbi módjával, méreteivel a katoli­kusság nem lehet megelégedve. Meg van győződve, hogy a hívek most megragadnak minden alkalmat egymást bátorítva, jelenleg élnek a lehetőségekkel. 91 91 Lásd II. fejezet 46. számú dokumentum, 227. lábjegyzet. Szerényi nem vette észre László István té­vedését, bár már korábban mindketten leírták jelentéseikben helyesen is Gergely József városmajori káplán nevét.

Next

/
Thumbnails
Contents