Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

ben csakugyan ilyen volt. Azt mondta: „Isten szándékait nem láthatjuk tisztán, de bíz­ni kell jóságában, kegyelmében. A megpróbáltatások türelmes viselése annyit jelent, hogy érdemeket szerzünk az örök életre... A világválságot Isten meg tudja és meg is fogja oldani." December 20-i diákmiséjén az iskolás gyermekek azokban a padokban ültek most is, ahol azelőtt. De most a fiúk is, a lányok is kevesebben voltak valamivel, mint ré­gen. Lehet, hogy csak a szeles hideg miatt volt ez. - Szecsei arról tartott hittanmagya­rázatot, hogy van Isten. Nem látjuk őt, de látjuk a világot s azt valakinek alkotnia kel­lett. Mást nemigen mondott, politikai jellegűt egyáltalán nem. Itt a főrendező egy volt textil-nagykereskedő, jelenleg raktárnok egy vállalatnál. Nála próbáltam érdeklődni, hogy Fülöp atya hol van. Nem mondta meg, azt mondta, hogy ők sem tudnak bizonyosat. Kissé időztem az udvaron. Többen óhajtottak beszélni dr. Szecsei főtisztelendő úr­ral. Ezeket a kántor (aki számtiszt, illetve könyvelő egyik minisztériumban) világosí­totta fel, hogy Szecsei az irodában van-e vagy elől. Úgy látszik: Szecseit gyakran ke­resik fel a hívek. Talán meg kellett volna jegyeznem előbb, hogy Szecsei a prédikációja, illetve hit­tanmagyarázata közben néhányszor tett fel olyan kérdést, amire igennel vagy nem­mel feleltek a gyermekek. De nem névről szólította fel őket, ahogy Dombos valami­kor tette, hanem karban mondták a gyermekek az igent vagy nemet. 3. Közben benéztem a Váci utcai templomba, amelynek van egy új szónoka: negy­venen felüli, magas, kopasz, némileg aszkéta arcú pap, állítólag volt szerzetes. Be­szédének második részét hallottam a fél 12 órás misén. A mai nyomorúságnak, a bol­dogulni nem tudásnak, a nyugodt családi élet anyagi feltételeit biztosítani nem tudásnak jellemzését nagyon kiélezte, ilyenformán a karácsonyi számvetés, számba­vétel szomorú voltát jobban kiszínezte másoknál. Majd azzal fejezte be prédikációját, hogy az ilyen hiábavaló küzdelemben vergődő embernek Istenhez kell fordulnia. Is­ten boldogítani tudja a nehéz sorsában vergődő embert, az Istenhez térés boldog kará­csonyi örömet tud szerezni mindenkinek. László István Mindenütt tartanak, illetve hirdetnek a Mária-év alkalmával külön miséket, vagy áj­tatosságokat. Ezekben gyóntatnak, áldoztatnak majd és a „pápa szándékára" elmon­dott imádságokkal szemben „teljes búcsút" és egyéb különleges kegyelmet ígérnek. A gyermekeknek is. A gyermekeket is iparkodnak ezekkel az ígéretekkel beszervez­ni, összetartani. Majd ellátogatok ilyen ájtatosságokra. Az iskolai hittanórák a tanrendben az utolsó óra után vannak. Egyebütt nem is le­hetnének. Hittanóra előtt általános iskolákban már ott van a folyosón a hitoktató s iparkodik beterelni a gyermekeket, akik jelentkeztek ugyan hitoktatásra, de ellógnak a hittan­órákról. Ennek előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy a tanítónők segíteni fog­nak a papoknak a gyermekek beszervezésében, beterelésében.

Next

/
Thumbnails
Contents