Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

5. A remetekertvárosi diákmise után felmentem a máriaremetei kegytemplomba, hogy a Mária-évi előkészületekről valamit megtudjak. Erre nemigen volt alkalom. Zarándokok ma alig voltak. A liget dugadőlt [sic!] vendéglőjében nem zarándokok melegedtek, hanem környékiek, akik nem sok kapcsolatot tartottak fenn a templommal s a plébániával, mert nem tudták a misék idejét s egyetlen pap nevét sem. A templom környéki sétautakon most senkivel nem beszélhettem, mert a hidegben mindenki sietett. Egyébként a miséken nem is voltak sokan. Maradt egyetlen lehetőségnek a gyóntatószék. Baloldalt abba a gyóntatószékbe jutottam be, ahol jelezve van, hogy 2-t kell csengetni. Itt is említettem a szentévi előkészületet az előbb jelzett formában. A pap (fekete hajú, rövidorrú, 34 év körüli) ezt mondta: „A Mária-év feladata kell hogy legyen a család gyermekeinek hitoktatásában eddig volt kiesések pótlása. Ennek a pótlásnak a legnagyobb gonddal kell történnie. Majd bizonyosan lesz gondoskodás az év folyamán, hogy a szülők egyházi részről megkapják a megfelelő segítséget. De a családi hitoktatásban nem engedhető meg semmiféle halogatás. Ezt meg kell szervezni a családban haladéktalanul." Most arról érdeklődött, hogy a tanításban nem kerülök-e ellentétbe [az] egyházi iránnyal. Azt mondtam, hogy nem. De megjegyeztem, hogy eddigi gyóntatóim megengedhetőnek tartották a „kirakatórákat" felügyelői látogatás idején. Kérdései ezek voltak. Feltehetö-e, hogy a gyennekeket ez nem hozta zavarba? Vajon érezték-e a tanulók, hogy ez csak látszat? Hogy csak a munka nyugodt folytathatása érdekében van az egész? Bizonyos volt-e abban, hogy a tanulók számára semmit nem jelent az, amit ön „kirakatórának" nevez? Megnyugtattam, hogy nem egyházellenes kitételek voltak az clőhozottak, hanem az orosz gazdasági rend egy-egy újításában a fejlődés óvatos elismerése. Azt válaszolta, hogy már az ilyeneket is mellőzni kell. „Az ilyenek is károsak." Azt mondtam: mellőzni akarom a békepropagandát is. Erre nem felelt; igaz, hogy sietnie kellett, mert véget ért a 11 órai mise. Végül a „szentolvasó egy tizedét" adta fel penitenciának. Azt mondta: diákj amiért mondjam el s ajánljam fel, hogy a Mária-évben minden kisebb veszélytől is mentesüljenek. Szóval - itt az eddiginél nagyobb követelményeket tapasztaltam egyházi részről az állami hitoktatással szemben. 6. Az autóbusz ritkán indul Máriaremetére. A 11 órai misére prédikáció után érkeztem, a 12 órai misén pedig nem volt prédikáció. Pesthidegkúton azonban néhány percre betértem a templomba. Egy ősz, kopasz, idős, sovány pap ismertette a közleményeket. Ezek közt az egyházi adó fizetésére buzdította a híveket. Nyilvánvaló célzatossággal ismételte, hogy az egyháznak most nincs semmi vagyona. (Majd így: „az egyháznak minden vagyonát elvették".) Azt is hánytorgatta, hogy az egyházi adót régebben az állami adóval együtt szedték. Most az állami hatóságok már ebben sem segítenek nekünk. Volt idő, amikor óvatosság jellemzett minden templomi megnyilatkozást. Most sokat engednek az óvatosságból. Általánosan jellemző lett ez.