Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

gitnak, az Abonyi utcai tanítóképző gyakorlóiskolai tanítónőjének ilyen megbízatását is s az előzőleg a katolikus tanügyi főigazgatóság bűvkörében élt Lenes Margitot ugyanígy bíztatta a gyakorlóiskolai feladat vállalására. Lehet, hogy bátorító szavai akkor is ugyanezek voltak. S vajon az éberség elmulasztásának milyen természetű hibája okozta, hogy Faragó, amikor a XVI. kerület tanulmányi felügyelője volt, elnézte vagy nem vette tudomásul - mondjuk így: nem szerzett tudomást arról -, hogy Rákosszentmihályon államilag engedélyezett zeneiskola és zenei óvoda működött tüntetően klerikális reakciós jelleggel. Az apró gyermekek misére, szentségimádásra s egyéb hitbuzgalmakra tüntetésszerü, rendszeres felvonultatásával s az igazgatónő főszereplésével minden katolikus mozgalomban... Mindez kérdés. Kétségtelen azonban, hogy Lévai Anna nem olyan hangon beszélt Faragó „megértéséről és jóindulatáról", hogy a tények ferdítését - szándékos vagy önkéntelen megmásítását - fel lehetne tételezni. Ma, 19-én úgy találtam, hogy Lévai Annát nem is érdekli túlságosan a politika. A mai (19-i) piarista diákmise után a folyosón s a lépcsőházban még beszélgető úri társaságokat nagyon felvillanyozta a nagydiákoknak az a híradása, hogy Beriját kiszabadították a fogságból egykori rendőrei. Ennek a hírnek valószínűségét s az ezzel kapcsolatos eshetőségeket sokan magyarázgatták. Lévait nem érdekelte túlságosan az egész. Ma is arról beszélt, hogy Faragó mennyire mentesülni tudott a pártszempontoktól. (S arról beszélt, hogy ő - Lévai - nem siet túlságosan a férjhez menéssel.) 2. Ma (19-én) annak megfigyelésére törekedtem, hogy a prédikációkban s a gyóntatószéki útmutatásokban van-e megélénkülés (persze, reakciós megélénkülést értek) s mutatkozik-e határozottabb kiállás. a) Reggel 8 órakor a Krisztina téri templomban Szabó püspök beszédében is volt ilyen részlet, amikor arról szólt, hogy kötelesség a munka: a dolgozónak magának, családjának s embertársainak érdekében becsületesen kell dolgoznia, de még fontosabb, hogy Isten akaratát követve dolgozzunk s a munka a túlvilági életre is érdemszerző legyen. Szabó ezt az általában ismert érvelést hirtelenül, váratlanul hozta elő. Beszéde első részében nem ezen a vonalon haladt. b) A városmajori templom 9 órai diákmiséjén Balogh András beszélt, a volt ferences barát, aki Endrefalvy áthelyezése után átvette a katolikus diákgondozást. Balogh a most is rendben és nagy számban, tömegben egybegyűlt gyermekeknek beszélt s itt meg az volt feltűnő, hogy egyes részekben olyan volt a megfogalmazás, aminőt gyermekeknek megérteni nem lehet. Beszédében kitért arra, hogy a pápa szavát, bármily téren megnyilvánított szándékát mindenkinek követnie kell. Az anyaszentegyház egységének fontos megnyilatkozása fejeződik ki ebben. „Az egyház - Krisztust követve - mindenkit szeret. Örvendve szereti a jó katolikusokat, szereti, erősíteni akarja a gyöngéket. Sajnálkozva gondol azokra, akik más vallásban születtek s nevelkedtek. Várja megtérésüket s a bűnösök megtérését is. De a legnagyobb fájdalommal és bűneik megbocsáthatásának reménye nélkül gondol azokra, akik nemcsak eltávolodtak Krisztus vallásának igazságaitól, hanem küzdenek is azok ellen. Az ilyen bűnösökre kárhozat vár a túlvilági élet boldogsága helyett. Ezeknek a hamis prófétáknak lélekmérgezésétől, meghallgatásától óvakodnia kell a katolikus gyermeknek. Bűn ezeket hallgatni, örök kárho-