Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

mértékű tartózkodásról van szó.) Mise után egy volt tanítványommal beszéltem. Juhász Jánossal,

181 aki a piaristáknál érettségizett, s piarista tanár akart lenni. Ma is piaristának érzi magát és kapcsolatot tart fenn velük. Érezhető, hogy véleményeiben a piaristák hatása nyilvánul meg. A piarista gimnázium jövőjét - jövő évi fennmaradását - nem tartja bizonytalannak. Azt mondja: a gimnázium tanulói s a leendő piarista egyetemi hallgatók is kitűnnek társaik közül a marxista tanulmányokban. Ennek következménye nem maradhat el. A piaristák nem olyan merevek, mint a jezsuiták. A volt jezsuitákról megjegyezte, hogy náluk az egység ma is megvan: összetartják őket a megtalált lehetőségek, a ma is nagyon erős, szoros kapcsolatok. Bővebbet ezekről a kapcsolatokról nem tudott mondani. Azt említette, hogy a volt apácák összetartásában szerepe van Balogh Ferenc gimnáziumi igazgatónak s hozzátette, hogy [a] II. világháború s a felszabadulás előtt felszaporodott apácarendek tagjai nem mind viselkednek megfelelően: a gyöngébbek férjhez mennek. Magának Baloghnak is az a véleménye, hogy amennyiben a női szerzetesrendek működése lehetővé válik újból, úgy megelőzően alapos rostálásnak kell bekövetkezni. Beresztóczyról a piaristáknak az a véleményük, hogy kénytelen volt elvállalni, amit most végez. Az államvédelemnél volt 9 hónapig letartóztatásban. Ez az idő nagyon megtörte, szervezetileg is legyöngítette. Szabó püspököt már inkább hibáztatják. Azt mondják róla, hogy „korpa közé keveredett" s gyönge ember. Említettem, hogy Makiári Lajos képét láttam az érettségi tablón. „Igen - mondta -, Makiári úr itt tanít évek óta változatlanul. Régebben volt szó arról, hogy a szegedi egyetemen lesz (vagy lett is) magántanár, s arra törekszik, hogy ott rendes tanár legyen. (Ahogy a premontrei Ábrahám Ambrus tette.) De aztán feljött a pesti rendházba." Makiári egyéb összeköttetéseiről - a Váci utcai templomi lányokról - nem kérdeztem őt. Majd kedden, ha feljön hozzám a gimnáziumba. 6. A budai ferences rendház udvarán volt a bérmálás. Rengeteg „hívő" özönlött oda és soká tartott a bérmálkozók elrendezése. Közben beszélgettem egyesekkel. Schrotty Pált általában szeretik, még azok is tisztelettel szólnak róla, akik felróják, hogy békepap. Feltettem a kérdést: „Bün-e az, ha valaki békepap." A felelet ilyesforma volt: „Hát - szerencsétlenség. Egyik asszony ismerősöm: Szász Károlyné (a férje szabó itt a Tölgyfa utca 34. számban) unitárius asszony. A Koháry utcai kultúrteremben pár hónapja beszélt a hódmezővásárhelyi Fila vagy File nevü unitárius pap. Szászné azt mondta, hogy a vásárhelyi pap mindig arról beszélt, hogy a papoknak nem szabad ellenezniük a haladást és hogy ma igen sok téren haladás jelentkezik. File elment az unitáriusokhoz, velük ebédelt és hosszan beszélgetett. Arról is beszélt, hogy sok katolikus házba is meghívták őt s szívesen fogadták, amit a haladásról mondott. File túltett a katolikus békepapokon s katolikusok is hívják és várják őt szívesen. Ilyenekre szoktatják a békepapok a katolikusokat... Hát - az elég nagy szerencsétlenség és szégyen." 1X1 Helyesen: Búzás János.