Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

(Ebben sok hatásvadászat, reakciós fennhéjázás nyilvánult meg és megmutatkozott a tónus, ami „Lipót atya" prédikációját egészében jellemezte.) Feltette a kérdést, hogy mi teszi a mai napot oly hatalmas eseménnyé. a) „A Szentlélek belétek száll, eltölt benneteket lelki nagysággal, bölcsességgel, istenfélelemmel." Hogy a Szentlélek segítsége mennyire felemeli az embert, annak példájára egy régi s egy újabb kori szentet említett, de ezekről nevüknél többet nem mondott. Bővebben a mai példaképről: a katolikus anyáról szólt, a hűségben, hitben, az anyai gondokban és szeretetben élő asszonyról, aki határtalan türelemmel és gondossággal „rakja sorba" csekély pénzét és küzd, hogy családjának a mindennapit biztosítsa. Csak a Szentlélek kegyelmének, csak földöntúli erőnek lehet tulajdonítani, hogy a katolikus anya családjának nemcsak a szükségeset tudja biztosítani, de megszerzi a kedves örömöket a mai nagy szegénységben is. A szentlélek csodája bekövetkezik mindenki számára, aki lelkébe - teljes lelkébe - befogadja őt. (Tehát - nem a szocializmus kiépülése, hanem a Szentlélek csodája teszi jóvá a mai életet. Az elsőt: a szocializmus eredményességének tagadását nem mondta ki nyíltan, de a Szentlélek mindenki számára készen levő csodáját annál inkább hangoztatta. Ez ugyancsak reakciós mesterkedés, megtévesztés volt a prédikációban.) 3. A másik, amit a bérmálás nagy napja hoz a megbérmáltaknak: a kötelességvállalás. A hitterjesztés, hitvédelem, a hitigazságok hirdetésének, a példaadásnak, az apostolkodásnak szent kötelessége. Az apostolkodás nemcsak a felkent papok joga és kötelessége, hanem minden katolikusé. A megbérmáltaknak a Szentlélek erőt ad ennek a feladatnak teljesítésére... Itt nagy hangoskodással ismételte azt, amit a mostani bérmáláson kiemeltek a szónokok. Meg kell jegyeznem, hogy régebben - tudomásom szerint - a bérmálás alkalmával nem igyekeztek a vallás (most: a klerikális reakció) propagandistáivá avatni a 6-8 éves apróságokat a papok. A katekizmus szerint a bérmálkozót a Szentlélek Isten megerősíti abban, hogy állhatatosan vallja hitét és hite szerint éljen. Az „állhatatosan" szó régebben csak következetességet, ingadozástól vagy elhajlásoktól való mentességetjelentett a bérmálással vonatkozásban is. Szabó püspök most is ebben az értelemben használta egyetlen bérmálási prédikációjában, amit a belvárosi főplébániatemplomban tartott. (Említette, hogy 40 évvel ezelőtt ő is ebben a templomban bérmálkozott.) Hogy a 6-8 éves gyermekeknek a bérmálásban kapott erősítés révén Szentlélek csodája révén - klerikális-reakciós élharcossá, hitvédővé, hittudóssá kell aktivizálódniuk, olyasmit néhol eddig is érintettek, de ilyen következetesen, ilyen főtémaként most hangsúlyozták ki először a bérmálási prédikációkban ezt. Ugyanígy voltak a hitmegvallás bátorságának kiemelésével. Úgy láttam, hogy ez is általános jellegzetessége lett az idei bérmálási prédikációknak. A papok ebben - s nyilván a bérmálási előkészítés, oktatás egész során - keresték, hogy minél élesebb ellentétbe kerüljenek az iskola természettudományos és szocialista életfelfogásra való nevelésével. Nyilván számítanak arra, hogy a tanulók az iskolában hallottaknak olyan „bátran s katolikushoz illő módon" „ellentmondjanak" már az órákon, ahogy ezt Tompa Nándor tanítványai az 1951-52. iskolai évben az I. István Gimnáziumban, ugyanak-