Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

bízó reménykedésben meg kell éreznie Isten akaratát, Isten jóságát s a végtelen élet célját. Részletesen írtam Paulai prédikációjáról, mert úgy látom, hogy benne a klerikális reakciónak, a nyílt ellenszegülésnek olyan képviselője jelentkezett, aki semmivel sem ártatlanabb Perlakinál, Makiárinál vagy akár Bárdosnál, Dombi jezsuitánál sem. Úgy tapasztaltam, hogy beszédei nem maradnak hatástalanul. Hogy nem keltettek eddig nagyobb hatást, annak magyarázata nem az, hogy kevés bennük a reakciós beállítottság, hanem az, hogy több bennük a szóvirág s a „hittudományos" cifraság, mint az érthetőség s az érthetőséget elősegítő, gondos tagoltság. De sok minden van beszédében, amit merészkedőn használnak fel a legreakciósabb papok. Ilyenek: a mai élet terheinek, bajainak emlegetése. A materializmus céltalanságának hirdetése. Aztán: nem sorsunk materiális adottságainak megjavításáért kell küzdenünk, hanem Isten akaratát kell látni sorsunkban s nemcsak a földi életet, hanem az örök élet elnyerésének eszközét is figyelnünk kell mindenben. Ez utóbbi kedvelt tétele - „vesszőparipája" - volt a belvárosi főplébánia-templom volt népszerű szónokának, a kiszökése előtt lefogott Balázs Lajosnak. De van Paulainak saját vesszőparipája, mindig kiemelt, nagyhangú érvelése arról, hogy Isten fel fogja emelni bajaiból jajaiból, szörnyű nyomorúságából az embert, akit saját képérc alkotott. Az is specialitása Paulai beszédeinek, hogy a mai ember, a mai élet nyomorúságának jellemzésére legalább 10 jelző van egymásra halmozva bennük minden alkalommal. A Paulai-ügyre vonatkozólag még egyet kell feljegyeznem. Paulai ma 2 misét és 2 prédikációt tartott. A 8 órai és a fél 12 órai mise volt az övé. A fél 12 órai mise előtt megláttam Denc elvtársat (a férfit). Persze, ő is figyelni, körülnézni jött ide. Bement a misérc, amin Paulai nagyjában ugyanazt mondta el, mint az első miséjén: 8 órakor mondott. Azonban most jóval rövidebbre fogta prédikációját. Sokat kihagyott és néhányszor el is tért beszéde eredeti menetétől. így Dene elvtárs feljegyzései - amennyiben csak a fél 12 órai prédikációról készültek - nem tartalmazhatnak mindent, amit én feljegyeztem. 3. Harmadik feladatom annak megfigyelése volt, hogy a nagyszüneti diákmise milyennek ígérkezik. Változás nem mutatkozik, olyan mintaszerű rendben folytatódik minden, ahogy régebben kialakult. Amikor mise kezdete előtt odaértem, az első 10 padban (bal oldalon) lánykák Jobb oldalon fiúk ültek. A fiúk is egészen megtöltötték a padokat. A fiúk és lányok száma közt ebben a kápolnában nincs olyan aránytalan különbség, mint a Kun utcában. Közben a díszzsinórral elkülönített részre több fiút és lánykát beengedtek. Ezeknek helye is ki volt jelölve előre; a rendezkedő nagylányok eligazítottak mindenkit. A padban vagy állóhelyen elhelyezett fiúk és lányok 200-nál mindenesetre többen voltak. Padok közt s a harmónium mögött nagyobb - 16-18 éves - lányok és fiúk álltak. Ezek száma is jelentős, bár ilyeneket a templom miséin is láttam. Ezek tehát megoszlanak. A diákgondozó papok - Rózsavölgyi és Szappanyos - itt sem tiltakoznak az ellen, hogy kislányok „elsekélyesítsék, profanizálják" a gyónást azzal, hogy folytono-