Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

1945. március 29-én váratlanul elhunyt Serédi Jusztinián (1884-1945) hercegprímás, aki 1927 óta állt a magyar katolikus egyház élén. Ebben a magyar katolikusok számára kritikus helyzetben követelték szovjet részről, hogy Angelo Rótta érsek, pápai nuncius haladéktalanul hagyja el az országot a külföldi követségek mindazon tagjaival együtt, akiket még a háború alatti magyar kormányok idejében akkreditáltak. A pápa követének különleges helyzetét egyáltalán nem vették figyelembe, mint ahogy a több ezer zsidó és egyéb menekült háború alatti megsegítésében szerzett érdemeire sem voltak tekintettel.

5 Később a magyar kommunisták a maguk előnyére fordították a helyzetet: úgy gondolták, hogy a Rómától elszigetelt magyar katolikus egyházat könnyebben térdre kényszeríthetik.

6 E törekvést bizonyítja az a körülmény is, hogy 1949-ig valamennyi kelet-európai kommunista ország megszakította diplomáciai kapcsolatait a Szentszékkel.

7 A háború végén, a többször kirabolt, feldúlt országban XII. Pius pápa választotta ki az új prímást. 1927 óta létezett egy megállapodás („ intesa semplice ") a Szentszék és a magyar állam között a magyar primátus betöltését illetően, amelynek értelmében a magyar kormánynak lehetősége volt arra, hogy a pápa figyelmét egy bizalmas jegyzékben felhívja saját jelöltjeire, ami a pápát nem kötelezte. Ugyanakkor, ha a Szentatya nem a jelöltek közül választott, a kormány kifogást emelhetett, a Vatikán viszont felülvizsgálhatta az ellenvetés jogosságát. Amennyiben a pápa a kormány jelöltjei közül választott főpapot, elegendő volt az egyszerű tájékoztatás a választás lezajlásáról.

8 Gergely Jenő 1985-ben megjelent könyvében Balog páterre

9 hivatkozva arról írt, hogy 1945-ben létezett egy kormánylista, amit a Vatikán figyelmen kívül hagyott. Az Ideiglenes Kormány jelöltjei közt Balogh István szerint Mindszenty neve nem szerepelt.

10 A kormány jelöltjei az 1945. május 25-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve szerint Bánáss László (debreceni plébános), Márton Áron (gyulafehérvári püspök), Grősz József, Czapik Gyula és Mindszenty József voltak. Rövid vita után a kormány tagjai úgy határoztak, hogy csak három nevet tüntetnek fel listájukon. Eszerint Bánáss Lászlót, Márton Áront és Kelemen Krizosztomot (a pannonhalmi főapátot) ajánlották a pápa figyelmébe.

11 Arra vonatkozóan máig nem került elő semmiféle 5 Bckc Margit: Angelo Rótta apostoli nuncius (1930-1945). In Magyar Egyháztörténeti Évkönyv. Bp., 1994, 173. p.; Lapo Lombardi: Magyarország és a Szentszék a hidegháború hajnalán. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, Bp., 1998, 1-2. szám. 69-83. p. Közi Horváth József: Kardinal Mindszenty. Königstein, 1976, 13. p. 7 Gabriel Adriányi: Das Verhältnis der katholischen Kirche Osteuropas zum Westen nach dem zweiten Weltkrieg. Zeitschrift für Ostforschung, 39/2. (1990) 219. p. 8 Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatának kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp., 1966, 305-308. p.; Továbbá Gabriel Adriányi: Der ungarische Episkopat nach dem II. Weltkrieg. In Die Führung der Kirche in der Sozialisten Staaten Europas. Szcrk.: Gabriel Adriányi. München, 1979, 110. p. 9 Balogh István 10 Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Bp., 1985, 36. p. " MOL XIX-A-83-a Az Ideiglenes Kormány minisztertanácsának 30. jegyzőkönyve. (1945. május 25.)