Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Nem tudom elhinni, hogy most nyugton maradna. Lehet ugyan, hogy a börtön jó lecke volt számára. De óvatosságra inthetné őt ez a körülmény is, hogy a bíróság elnézést tanúsított iránta: csak az izgatás miatt ítélték cl (tudomásom szerint), mással nem foglalkoztak. Azzal sem, hogy volt-e előzetes tudomása Mikes István mérnök és családja szökésének előkészületeiről s a szökést valamivel nem segítette-e. MÁJUS 3. Meglepetések értek a mai napon. 1. Mielőtt Kelenföldre elindultam volna a [Móricz Zsigmond] Körtérről, bementem a volt cisztercita templomba, mivel úgy értesültem, hogy a reggel 8 órai misét Horváth Richárd mondja s prédikál is. A prédikáció tartalma is, de módja is jellemző volt. Arról beszélt, hogy annak, aki gondolkozva figyeli az életet s a történelmi életet, nemcsak a múltat kell megismernie, hanem a jelent s a jövő erőit is számba kell vennie. Keresnie kell az igazságot: a kereszténység lényegét jellegzetességeit. Ezt olyanformán intézte el, hogy megjelölte: mi nem keresztényi. Aki vérszomjas, bosszúálló, annak kereszténységével baj van. Aki alaptalanul vádaskodik vagy hazudik, annak épp a kereszténységével van baja... Folytatta ilyen szellemben a felsorolást, majd azt mondta: „A legrégibb kortól a legutóbbi nyilas mozgalomig azt állapíthatjuk meg, hogy az erőszak megbosszulta magát, s minél nagyobb volt az erőszak, annál nagyobb lett a bukás." (Ezt ugyan a nyilasokra mondta, de nyilván a szocializmus építőire is gondolt, s úgy gondolkoztak hívei is.) Végül a kereszténység lényegének s az emberiség jövőjének lényegéül a szelídséget jelölte meg. A szelídség egyéni emlékeiről magasztalással szólt, lírai hangnemben ömlengett. (Vajon azt gondolta-e, hogy az egyéni szelídség, az egyéni emlékezés a történelmi jövő alkotóerejéből s alkotóelemeiből hozhat valamit? S vajon megfeledkezett-c arról vagy szándékosan hagyta-e figyelmen kívül azt, hogy mi a történelmi erők központjába nem a szelídséget tesszük?) Beszédének és módszerének jellegzetességei: 1. Az egész úgy hat, mintha nagyon is hasonlítana Bády Ferenc új orientálódásához. 2. Módszerére jellemző, hogy felvet dolgokat, amiket aztán nem fejt ki s nem hoz egymással összefüggésbe. Ha ezt tenné, úgy igen formás ellenforradalmi megnyilatkozás kerekedne ki. A volt cisztercita templomról csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon megnövekedett a gyónási hajlandóság. Csak 4-5 gyóntatószékben folyt gyóntatás, de mindegyik előtt sorban álltak - szép kettős sorban - a gyónók. Egyik előtt csak egyetemista korú fiatalok (fiúk) vártak. 2. El kellett sietnem, mivel úgy értesültem, hogy Kelenföldön a kisegítő kápolnában 9 órakor van diákmise. Gyülekeztek a tanulók s egyszer csak kibontakozott előttem a meglepetés. A kisegítő kápolna elég nagy helyiség. A gyermekek megtöltötték volna a kápolnát egészen, ha mind bejutnak. De sokan kiszorultak s a bejárati ajtó és az oldalajtó előtt álltak. Bejutottak volna, ha nincsenek a kápolnában felnőttek: szü-