Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

kevesen jelentek meg: csak éppen megközelítették az 50-et azokkal együtt, akik be­széd közben érkeztek. A megnyitó üdvözlést és bejelentést Cavallier József mondta (ő a Szent Kereszt világi elnöke), kb. 10 perces késéssel Szabó Imre püspök is megér­kezett. A konferenciabeszédet tartó Magass Miklóst eddig nem tartották békepapnak, most azonban ilyennek mutatkozott. Beszédét azzal kezdte, hogy még bennünk zsong húsvét varázsa. Húsvét ünnepelé­se még soha ilyen hatalmas arányú, ilyen lelkes és ragyogó nem volt. A feltámadásra minden eddiginél nagyobb tömegek jöttek össze. Nem voltjelen a körmeneten a ha­tóságok küldöttsége, nem volt díszszázad, sem díszlövés nem dördült el. De ez nem jelentett hiányt, hiszen mindez inkább csak látszatkereszténységre vallott a régebbi években. A tömegek meggyőződése soha nem mutatkozott ilyen erősnek, mint a dia­dalmas Krisztus idei ünnepén. Ezután a föltámadás „tényét" bizonyította, mint Krisz­tus istenségének legfontosabb bizonyítékát. Meglehetősen nagy kerülővel jutott el a témához. Krisztus a béke hirdetője volt. Feltámadása után „Béke veletek" köszöntés­seljelent meg tanítványai közt. 113 Ma is ezzel a jelszóval van közöttünk, egyházunk­ban. De milyen is legyen a krisztusi béke? Krisztus békéje az okosságé, az igazságé és a szereteté kell hogy legyen. 1. Az okosságé legyen, vagyis a tudomány, a technika vívmányait tartsa fenn az emberiség javára, s az emberi egyenlőség kifejezője legyen. 2. Az igazság békéje legyen. Ne az elnyomással, a kizsákmányolással, a hódítók erejével akarja megbékíteni az embereket, hanem egy emberhez méltó társadalmi renddel. 3. A szeretet békéje legyen, hiszen Krisztus nemcsak felebarátaink szeretetére, de ellenségeink szeretetére is tanította az embereket s ennek a szeretetnek tanítását is rá­bízta egyházára. Beszédét a „Béke veletek legszebb köszöntésével" fejezte be. Beszédében az „igazság békéje" résznél néhány mondat majdnem szó szerint tar­talmazta azt, amit Pártunk is hangoztat. (Az elnyomás, a kizsákmányolás, a hódítók szándékai említésénél.) Tehát valamivel több nyíltság jellemezte Magass beszédét, mint amennyit egy-egy békepapi megnyilatkozásában hallottunk eddig. Tartózkodásfélét legfeljebb a beszéd egyes részeinek aránytalansága jelzett. Magass a feltámadás jelentőségéről, az idei hús­vétról jóval többet beszélt, mint a krisztusi béke jelzett 3. pontjáról. Inkább a „diadal­mas Krisztust" ünnepelte, mint békéjét magyarázta. Nem fejtette ki az 1-3. pontban a mai világhelyzet világos megjelölésével a békeharcot. A békeharcot nem említette, pe­dig talán ez jelentette volna a közeledést felénk. Beszédének ez a része megmásíthatat­lan értelmű volt így is, az eddigihez képest bizonyos fejlődés vált érzékelhetővé benne. Tekinthetjük annakjeiéül is, hogy a közeli hetekben a templomokban hozzánk és té­mánkhoz, szempontjainkhoz igazodó megnyilatkozások hangzanak el. 13 Lk 24,36; Jn 20,19.

Next

/
Thumbnails
Contents