Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

1953. április 4-i jelentés ÁPRILIS 4. Április 4-én reggel arra gondoltam, hogy mégis a Kun utcai templomba megyek. A diákgondozás mozgalma jelenleg ott a legélénkebb s legnagyobb. Mivel a feltámadási körmenet

92 mindenütt 1 vagy 1/2 2 órakor van, csak egy hely megfigyelését vehettem tervbe. De a Kun utcai templomba már fél 1 előtt beültem, hogy figyeljek. Gyermekek szorgoskodtak, egyik berohant az oldalhajónál hátul levő sekrestyébe. „Tanító néni kérem" - ennyit hallottam, mielőtt becsukódott az ajtó. Nem tartottam lehetetlennek, hogy az itteni vezérkar tagjaként a főváros egyik aktív tanítónője szorgalmaskodik itt. Benyitottam a sekrestyébe és Körmendi főtisztelendő urat kerestem. „Nincs itt - mondták -, nem is várjuk ide." 6-8 éves gyennekek voltak ott, két fiatal 25-28 éves lány, akik hamarosan kijöttek. Egyházi ruhákat tettek le megjelölt helyeken, s ahogy az oltárterítőket feltették, igazították s egyebet is rendeztek, abból a gyakorlottságból arra lehetett következtetni, hogy volt apácák. Amikor a körmenetre felálltak, gyülekeztek a ministránsok, ezeknek a lányoknak egyike nagy szakértelemmel kötötte fel a ministránsok túl hosszú ruháit s a reverendákat, amik nem gyermeknek voltak szánva eredetileg. Ahogy ezt csinálta, annak módjából is meglátszott, hogy volt apáca a lány. Egyébként is mindenütt úgy serénykedtek, mint akik alkalmazottai, hozzátartozói a plébánosnak. Egy mellettem állt szentasszonynak megjegyeztem: „Ezek a jó nővérek bizonyára segítenek az apróságoknak a tanulásban is." A szentasszony azt mondta: „El-eljárnak egyik-másikhoz a lakásba, de itt már nem mernek tanítani, sem hittant, sem számtant, semmit. Tudják, hogy könnyen lefogják őket." Az énekkar tagjai nagy szereplésre gyülekeztek, s állandó kántoruk (40 körüli, magas, szemüveges férfi) s egy ősz hajú, köpcös, nyugdíjas, vidékről beköltözött kántor vezetésével. A ministránsokat, az iskolásokat „Fülöp atya" rendezte. Különféle színű ministránsruhában 38 gyermek állt sorban. A menet elején 7 nagyobb gimnazista volt a most szokássá lett módon öltözve: papi reverendában, karingben. „Ezek kispapok, papnövendékek?" - kérdeztem az asszonyt. „Nem, de az is lesz közülük" - felelte. Utánuk az iskolásfiúk mentek sorban. Kb. 120-an voltak. (Ahogy megszámoltam.) Aztán iskoláslányok következtek. Ezek többen voltak. Számbavettem: 220-an lehettek. Majd nagyobb lányok: 35^40-en. Aztán következett a felnőttek (legalább 1000-en) hosszú sora. Az iskolásokat Dombos Fülöp rendezte s ő haladt mellettük az elég nagy körmeneti úton. ' Nagyszombaton a tüzszenteléssel kezdődő föltámadási körmenet a nagyhét lezárása, a húsvéti örömünnep kezdete. 1948 után a rendőrség, majd az ÁEH állandóan korlátozta a körmeneteket, így a föltámadási körmenetet is. Időnként csakis a templomon belül engedték meg, illetve a templomon kívül a legrövidebb útvonalon.