Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

10. Fél 1 órakor meghallgattam Sík Sándor konferenciabeszédét a belvárosi főplébánia-templomban. Megint zsúfolva volt a templom, sőt a zsúfoltság még nagyobb volt, mint az elmúlt alkalommal. Sík nagyon alaposan formálta meg beszédét, amely hosszú volt, sok adatot és magyarázatot foglalt össze rövidségre és pontosságra törekvő megfogalmazásban. Fárasztotta így is a hallgatókat, egyesek nem tudták bevárni a végét. Egy ember rosszul lett mellettem és nekem kellett a tömegen át utat szorítani neki. Sík a „hegyibeszéd"-ről, a nyolc boldogságról beszélt. A „hegyi beszéd" nem annak magyarázatát adja, hogy mi a boldogság, hanem azt jelöli meg, hogy miképp jutunk el arra. Mit ért boldogságon a mai keresztény szellem? A boldogságnak része lehet, de csak része a siker, mert az külsőség. A vidámság jele a boldogságnak, de nem állandó, azért nem lényege a boldogságnak ez sem. A boldogság valami állandóra vonatkozik. Költőktől idézett, köztük Adyból és József Attilából is. Goethéből ezt: „A boldogság az, ha meg is akarjuk állítani a pillanatot, mert szép volt és igaz volt."

64 A boldogság magasabb rendű fokozatának azt jelölte meg, ha valaki használni tud: tenni valakiért vagy emberekért, társadalmi osztályának igazságáért. Ez magasabb rendű életfonna, magasabb rendű boldogság. De a legmagasabb: Istenért tenni. Ennek fogalmában bent van a boldogság minden fokozata és formája. Bent van az egész élet. „Istenért tenni", ez nem annyit jelent, hogy elszakadunk mindentől, nem tekintünk értéknek az életben semmit. Ellenkezőleg: az életnek s életünknek egészét Istenhez kell viszonyítanunk, hiszen minden értékben van valami isteni. „Boldogok a szegények" - jegyezte fel Lukács evangéliuma. „Boldogok a szegények, mert ők bírják a földet",

65 vagyis: mert könnyen kielégülnek. Ez nem annyit jelent, hogy a szegények felemelése ne lenne fontos, vagy feladata a kereszténységnek. Krisztus igen sok példázatában foglalkozik a szegények sorsával, életével. De Krisztus nem akart új társadalmi rendet hozni. Az új társadalmi rend felváltaná a régit, hogy aztán helyet adjon más társadalmi rendnek. Krisztus az örökkévalóságot irányította. A földi életet a túlvilági élet előkészítőjének tekintette. A kereszténység súlypontja a túlvilági életen van. Sík beszéde nem volt támadó jellegű. Megállapításainak teológiai fonnát adott, amellett egy-egy megjegyzésében, kitérésében közeledett is a mi álláspontunkhoz. Ilyen volt annak kiemelése, hogy minden nagy művészetnek lényege a valóság keresése. Ez közeledés volt Lenin meghatározásához. Ellentétben áll a többi papok - nyilván közös forrásból származó - romantikus megfogalmazásával. (Nagy Ferenc okoskodásával is.) Sík Sándor Goethe fö müvére, a Faust második részérc (1832) utalt prédikációjában. 65 László István félreértette a prédikációt. A Zsoltárok könyvében: „A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét." (Zsolt 37,11). Lukácsnál: „Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten országa." (Lk 6,20) Máténál a hegyi beszédben: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,3).