Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
A főrendező egy 12-13 éves lány volt. Ö osztotta ki a padokban ülő kisebbeknek a sokszorosított szöveget, amit megnéztem. Csak a miseimádságok és énekek szövege volt a lapokon. (Inkább csak az feltűnő, hogy ilyesmire van pénz.) A diákgondozó lelkész: Balogh András volt ferences, aki Endrefalvy Ottótól átvette ezt a megbízatást, munkakört. Balogh arról beszélt, hogy az apostolok megtagadták a már elítélt Jézust. 63 Hűtlenek lettek, gyávák. „Nézzük, hogy milyenek a mai emberek. Azok is gyávák, amikor elmaradnak a misékről, gyávák, amikor nem mernek gyónni, áldozni, mert félnek a következményektől. (Azt nem mondta, hogy félnek hitoktatásra küldeni gyermekeiket.) Azt mondják: Én a huszadik század embere vagyok, miért érezném kötelezettségemnek én a hűséget és bátor kitartást, amikor Jézus tanítványai is megtagadták a mestert? Hát igen - gyávák voltak az apostolok is, de csupán egy alkalommal. Gyávaságukat később jóvátették, hiszen egytől-egyig vértanúhalált haltak Jézusért. Nincs kibúvó, nincs mentség; hűségesnek kell lennetek Jézushoz stb." Bementem dr. Gergely József gyóntatószékébe s a többi közt ezt mondtam: „Hatása alatt vagyok Balogh főtisztelendő úr beszédének és nem tudom: nem estem-e gyávaság bűnébe én is, amikor unokám vallásos neveléséről határoznunk kellett." A gyóntató ezt mondta: „Gondoskodjék arról, hogy unokája szent és kedves kötelezettségnek érezze, lelki szükségnek lássa a vasárnapi diákmiséken való megjelenést és a templomi hittanmagyarázat alapján az otthoni hittantanulást. A hittantanulásban a családtagoknak segíteniük kell a gyermeket... Mi nagy elfoglaltságunk ellenére is elmennénk a családokhoz, hogy segítsük az otthoni hitoktatást, alkalomszerűen el is megyünk, de rendszeressé nem tehetjük a látogatást, mert azzal a katolikus gyermekgondozás mai formáját is veszélyeztetnénk... Legyen a vasárnap megszentelve - ehhez számítsuk hozzá azt is, hogy vasárnap ne tanuljon mást a gyermek, csak hittant." 7. Úgy látszik: újabb jelszóvá lett ez, mert a Bartók Béla úti (a volt Szent Imre kollégiumi) kápolnában ugyanezt mondta tanácsképp Chriszt György lelkész a gyóntatószékben. „A pedagógusok szépen viselkedtek eddig. Igen kevés kivétellel segítettek, védtek, óvtak bennünket személy szerint s személyünkön át az egyházat. De most itt az ideje, hogy még többet kérjünk tőlük, illetve még többet tegyünk kötelességükké. A tavasz beálltával megkezdődnek a vasárnap délelőtti kirándulások, mozilátogatások, amiknek nyilvánvaló céljuk, hogy a tanulók számára megnehezítsék vagy lehetetlenné tegyék a vasárnapi szentmisehallgatást, a hittanmagyarázat meghallgatását. A pedagógusok érezzék kötelezettségüknek, hogy a kirándulások későbbi kezdetével tegyék lehetővé a kiránduló gyermekek számára a 7 órai szentmiséken való részvételt, ahol a prédikációk hittanmagyarázati jellege ugyancsak meglesz. Ne vegyék tudomásul, engedjék, hogy minél többet gyónjanak a gyermekek, hiszen a gyóntatószék egyre fontosabb érintkezési alkalmunk a gyerekekkel. Még egyre kevesebb lesz az érintkezési alkalmunk; mi gondoskodni iparkodunk ezeknek kihasználásáról. Kötelességévé tesszük pedagógusainknak, hogy ne adjanak a gyermekeknek hétfőre túl sok leckét vagy ne Mt 26,69-75; Mk 14,66-72; Lk 22,54-62; Jn 18,15-27
