Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

gyónóval soká foglalkozik. Főleg asszonyok gyóntak nála. Még várakozott egy kislány s egy fiatalember, amikor én bejutottam. De már kevesebb ideig foglalkozott egy-egy hívével, mert sietnie kellett: a 10 órai mise kezdete előtt mindig abbahagyja a gyóntatást. Hogy mértéket tartsak, de azért közlékennyé tegyem, ezt mondtam: „A mai válságos időkben egyházi férfiak politikai magatartásával gyakran vagyok elégedetlen. Egyszer soknak, máskor kevésnek tartom állásfoglalásukat. Ez nem éppen politikai beállítottságnak minősíthető nálam. Inkább unokáim vallásos nevelésének érdekeit nézem." Amit Mihalik erre vonatkozólag mondott, az egészében meglepő volt és nem az, amit vártam. Azt mondta: „A papok magatartásának okait és lehetőségeit nem lehet egészen tisztán látni, biztosan megítélni. Az is lehet, hogy tévednek sokszor, sőt tévedhetnek sorozatosan, következetesen is. Isten gondolatai kifürkészhetetlenek. Lehet, hogy az emberiség történetében újra bekövetkezik az, ami Jeremiás próféta idejében történt. Isten abban az időben engedte, hogy ledöntsék, lerombolják a templomokat, s hogy megöljék kiirtsák a papokat. Azért a választott nép Isten választott népe maradt mégis. így lehet ma is: Krisztus vérével megváltott emberek maradnak nemzedékünk tagjai akkor is, ha közvetlenül: papok nélkül, emberi közvetítés nélkül kell Istennel érintkezniük. Minél több imádság s mindenben Istenhez fordulás, Istenig való felemelkedés, szüntelen Istenre gondolás - ez jelenti a megoldást életünkben... Kritikát mondani a papok tevékenységről: ez még nem bün. Lelkünk halála az lenne, ha nem tudnánk Istenre gondolni életünk minden mozzanatában. Lehet, hogy nem érünk fel a tökéletesség erre a fokára [sic!], de törekednünk kell erre." Még eddig minden alkalommal átláttam a papok szándékán: felismertem magatartásukjellegét. Mihalik volt az egyetlen, akinél bizonytalanságban maradtam. Fanatikus istenkereső volna ez az ember? Kétségtelennek láttam azt a színezetet, mintha nem a templomok és papok elpusztulásának lehetőségével akarna rémíteni, hanem az Istenhez emelkedés feltétlen lehetőségével akarna fanatizálni. (Persze, Elvtársat érdekli Mihalik egyénisége akkor is, ha ez így van.) De azért nem merem elvetni azt a gondolatot sem, hogy Mihalik csak a saját állásfoglalását - ezúttal sejteni sem engedett politikai állásfoglalását - akarná célravezetőnek elfogadtatni a papok többségének „ingadozásával" szemben. Lehet, hogy Mihalik szavai mögött is - számomra egyelőre rejtve - a klerikális reakció magas foka és formája van. Lehet, bár ezúttal nem találtam nyomát ennek. Hamarosan meghallgatom a prédikációját. Mihalik nagyobb problémának látszik a többinél. 2. Innen az Egyetemi-templom 10 órai miséjére igyekeztem. Folba prédikációját szerettem volna meghallgatni. Korán érkeztem, ezért lementem a Váci utcai templomhoz, hogy a kivonulást lássam. A kivonulásnak az volt az érdekessége, hogy erről a miséről vagy 12 leány (addig nem ismert arc) jött ki egy csapatban. Tehát nemcsak a 8 órai misének van leányegyesülete, hanem a 9 órainak is. Ezeknek a lányoknak legtöbbje nadrágban és viseltes ruhában volt. Egy szemüveges nő (lehet, hogy apáca volt) s egy 50 körüli férfi jött ki hozzájuk. Ezekkel 5 lány sietve megindult a Kálvin tér felé. Néhányan másfelé mentek. 5-6 leány (15-16 évesek) maradt együtt még s egyik azt mondta: „Szóval pénteken találkozunk." - „Hol?" - „Nálad" - mondták egyiknek.