Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

3. Fél 10 órakor a piarista templomba mentem. A változást akartam lemérni itt is. Medvigy nem volt gyóntatószékében, ezért bementem dr. Albert István gyóntatószékébe. Albert a Hittudományi Akadémia tanára, ez a körülmény még fontosabbá tette, hogy tájékozódjam. Azt mondtam: „egyházi férfiak politikai kiállását egyszer túlzottnak, máskor gyengének találtam. Ez nem annyit jelent, mintha kételkednék az egyház isteni rendeltetésében, de ingadozásom ilyesféle természetű lehetett mégis. Ezért bűnnek érzem és meggyónom." Albert elég részletesen kitért erre. Azt mondta: „A papok magatartásában a Szentlélek sugalmazását, a Szentlélektől vett erőt kell látni. Magatartásukat követendőnek kell tartani; példájukat szigorúan s minden vonatkozásban irányadónak kell venni. Néha kénytelenek voltak a helyzethez alkalmazkodni. Az ilyen látszat nem igazi magatartásuk kifejezője. Ilyenkor Istenre gondoljunk, egy-egy röpimát mondjunk Istenhez, s akkor megerősödünk, megvilágosodik a megítélésünk. Természetes, hogy az átmeneti helyzet túl sokáig nem tarthat. De az átmeneti helyzet után változás: új állapot fog bekövetkezni. Akkor különösen fontossá válik, hogy mindenben egyek legyünk felszentelt papjaink magatartásával. Ha egy jó katolikus politikai kérdésben ma ingadozik, úgy veszélyeztetve van a teljes egyetértés az egyházi rend szentségét felvett kiválasztottakkal akkor, amikor erre már szükség lesz feltétlenül. Készüljünk fel erre, s a legjobb biztosíték, ha megszokjuk, hogy Istenre gondolunk problémáinkban." Szóval - ez olyan előkészítés volt: a változás gondolatának ébrentartása a főtisztelendő professzor részéről. A prédikációt Medvigy mondta: Ő a piarista gimnázium hittanára és egyik hitszónoka. Az evangéliummal kapcsolatban Szent Pálról beszélt. Beszéde, persze óvatosabb volt annál, mint [amit] Albert[a] gyóntatószékében elmondott. O is Szent Pálnak s az apostoloknak utódait: a papokat állította az élet középpontjába. Szent Pálnak megkövettetését [sic!], Szent Pál nagy lelkierejét jellemezte. Ilyen erőre kell törekedniük a papoknak: „De Szent Pál nagy példamutatását - mondta - közületek nemcsak azoknak kell követniük, akik papok lesznek (mert ilyenek is vannak köztetek), hanem mindenkinek, aki a mai időkben jó katolikus akar lenni. Az idők változásában ma különösen sorsdöntő szükség van jó papokra. Imádkozzatok, hogy Isten adjon erőt nekik stb." A mondanivalók csoportosításában itt is érzett valami tendencia, valami kifejezése annak, hogy változás következik. A színezés most határozottan különbözött az eddigi piarista beszédektől, pedig azok sem maradtak meg teljesen a teológiai célzatosságban. Valami „nevelő szándék" - politikai célzat - már azokban is mutatkozott. 4. Mihalik volt jezsuitát kerestem a volt jezsuita templomban. Megtaláltam gyóntatószékét, amely előtt várakoznom kellett, amíg sorra kerülök. 11 óra előtt abbahagyta a gyóntatást. Előbb kell mennem más alkalommal. A 11 órai misét azonban nem ő mondta, hanem Draskovits templomigazgató. Draskovits prédikált. Azt magyarázta, hogy mit kell figyelni, minek kell mélyére nézni a prédikációban. Nem szabad bizonyos (nem mondta ki, hogy politikai) tendenciát keresni egyes népszerű egyházi szónokok beszédében. Másban kell a lényeget keresni és megtalálni a prédikációkban.