Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

tentöl azt a kegyelmet vette[d], hogy nekünk kétségbeejtő helyzetünkben támaszunk és erősítőnk légy..." Ájtatosság után megkérdeztem egyeseket. Elmondták, hogy Fülöp atya prédikálni szokott ilyenkor is. Február 14-e után, a „tizenöt csütörtök" ájtatosságsorozatban bizonyára prédikál mindig. Ma nem ültek ki gyóntatni a papok. Máskor ki szoktak jönni. Arra voltam kíváncsi, hogy egyesületről van-e szó itt valóban. Hogy egyesület lenne valamilyen formában, arra több körülmény mutat. Az egyik: ájtatosság előtt egy órával (vagyis 5 órakor) bent ültek már a főoltár előtti részben az asszonyok. Olvasót imádkoztak. Egyik asszony volt az előimádkozó. Ájtatosság előtt imafüzetet nem kapott mindenki, csak a kijelölt helyekre ült asszonyok. A plébániai dolgokban nagyon otthonosak az asszonyok. Elképzelhetetlen, hogy csak a templomban imádkoznának, s ne járnának be rendszeresen a plébániára. Egy asszonytól kérdeztem, hogy hol lehet kapni Szent Rita-imakönyvet. Felelete: „Nem lehet kapni, kevés van, azt mi használjuk." „A Szent Rita egyesület?" - kérdeztem. „Nincs olyan egyesület, csak ilyen templomi dolgok tartanak össze bennünket. Ellátogatunk egymáshoz, beszélgetünk, elvisszük egymáshoz a Szentlélek Isten segítségét. Beszélünk a gyermeknevelésről. Sajnos keveset tervezhetünk, mivel folyamatosan megakasztják a hitéletet: egyik plébánosunkat váratlanul áthelyezték, a másik kápláni beosztást kért vidékre. De azért mi így is értjük egymást, összetartunk. Az egyszerű asszonyok s a régi úriasszonyok is. Örülünk, ha utcán vagy bevásárlás közben találkozunk." Egy másik asszony azt mondta: „Már csak kivárjuk az időt, ahogy most vagyunk. A főtisztelendő urakra hallgatunk, egymás közt beszélünk arról, hogy már nem tarthat soká." Az „úriasszonyok" nem közlékenyek, az egyszerű asszonyok szívesek, közlékenyek. De ha a beszélgetés végén meg is mondom a nevemet, ők nem mondják meg az övéket. Most csütörtökön sokban akadályozott az, hogy igen náthás voltam, és rekedt. Féltek, hogy elkapják tőlem a náthát. Persze, amit az egyesületi életükről mondtak, azzal nem érem be. Tovább figyelek, érdeklődöm. 5. A diákmisén a szokott rend és tömeg volt. Dombos Fülöp katekizmusmagyarázata azonban különbözött a múltkoritól. Most nem feleltetett s nem kérdés-felelet alakjában ismertette az anyagot. Csak a magyarázat végén soroltatta föl a gyermekekkel karban a hét szentséget. S mivel a felsorolásban valami bizonytalanságot érzett, ismételtette karban az egészet. 6. A Rita-templomba gyakran jönnek pedagógusok a volt peremvárosi községekből, de ottani tanulókat nem hoztak magukkal, amint erre két év előtt volt több eset. Ma a cinkotai (XVI. kerület) általános iskola egyik nevelője - sántító, alacsony férfi, azt hiszem, Szabó Ferenc a neve (Felvidékről, Szlovákiából került ide) - ugyancsak egyedül volt.