Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
3. Visszautaztam Budára, majd fel a Rózsadombra, a Törökvész úti kis templom előtt a déli órákban még tartott hideg ellenére is 14 gyermek várt a misére. Közben játszottak. Váradi úgy érkezett meg, hogy gyóntatni nem volt ideje. Mise után is azonnal távozott autóbuszon. (4-5 kisgyermek kísérte a megállóig.) A templom eléggé tele volt. Gyermekek aránylag (a templom méreteihez képest) sokan voltak. Szülőkkel érkeztek, de külön is 3-4 tagú csoportban. Az utolsó két padban olyan gyermekek ültek, akik szülők nélkül jöttek. A templomi ének kezdetleges, nem vall rendszeres énekpróbákra. Nyilvánvalóan diákok és diáklányok buzgólkodnak. Csak egy felnőtt - 36-40 évesnek látszó asszony - volt a kóruson velük. A kántor szintén gimnazista vagy tanulójelölt lehetett. Egyszerűen, kopottan öltözött fiú. A többiek mind „úrifiúk" - mozgásuk, fölényeskedésük mind erre vall. 4. Váradi a szent család példájáról, a katolikus családok szép életéről beszélt. Nem említette a ma szokásba jött szólamot, hogy a családban az apa Isten helyettese. Nagyhangú szólamok nélkül beszélt a családi nevelés egész életre kiható, egész életre valóságnak megmaradó jelentőségéről. Nem tett megjegyzést, sem utalást a családi élet vagy családi nevelés veszélyeztetettségéről. Nem támadott, de ezúttal nem is nyitotta meg az utat felénk. Egy kifogásolható kitétele volt: a családi nevelés fontosságát egy semmitmondó idézettel jellemezte a „nagy katolikus férfi", Zichy Nándor gróf egy egészen jelentéktelen mondásával. Zichy Nándor grófnak szobra van a pesti volt jezsuita templom előtt, az általa képviselt „néppárti" politikáról mindenki tudja, hogy az arisztokrácia érdekeit próbálta a magyar élet középpontjába tenni, s hogy folytatódott a felszabadulás után gróf Pálfy József demokratikus néppártjával, de folytatódni akar[t] a Barankovics-párttal is. Mindebből következik, hogy Váradi nem véletlenül említette ezt az istenes népelnyomót s népbutítót. Ha előbb mutatta Váradi páter a demokráciára hajlamos papot, úgy ezt a hivatkozást igazán elejthette volna. A Váradi-probléma ma tisztábban áll előttem. Váradi nem az az egyszerű szerzetes, akinek gondoltam. A ferences rendtartomány titkára, akinek szerepe van a rend politikai orientálódásában. Talán ezért - mint ilyen - mondta azt a feltűnő beszédet arról, hogy Krisztus az emberekre hagyta a társadalmi és gazdasági rend megváltoztatásának ügyét, s hogy Krisztus nem tiltotta el az újítást, a kísérletezést. Talán konkrét célja volt ezzel. Persze, nem lehet várni, hogy minden alkalommal kiálljon az átalakulás, a megújulás mellett, de meg kell állapítani, hogy a mai beszéd nem fokozta jó véleményünket. (Bárha az sem tekinthető semminek, hogy rendtartományi titkári szerepéből levont bizonyos következtetéseket, feladatokat.) 5. Váradi kihirdette, hogy a margitszigeti ferences kápolnában ennek a hétnek csütörtökén, péntekén és szombatján lelkigyakorlatos ájtatosság lesz (du. fél 6 órakor kezdődik). A beszédeket Bády Ferenc apát plébános fogja tartani. Érdekesnek tartom s valószínűnek, hogy Bády most sem fog engedni eddigi kiállásának bátorságából. László István