Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
elmaradt s a kiállás problematikus maradt. De így is feljegyzendő az, hogy Körmendi Béla kiállt, ha most határozatlan formában is. 3. Vasárnap a fél 9 órai s a 10 órai misén is a Babér utcai templomban voltam. Mindkettőt dr. Varga Béla mondta s mindkettőn ő beszélt Jézus nevéről, mivel ezen a vasárnapon Jézus nevének ünnepe volt. A 9 órai misén azokról beszélt, akik Jézus nevét imádattal említik. Részletesen elmondta, hogy mit jelent ezek életküzdelmeiben „Jézus legszentebb nevének" említése. Második (10 órai) beszédében az ellenkezőről, de nem az ateistákról, hanem a magyarok káromkodásáról beszélt. Mai vonatkozást egyáltalán nem érintett: Megmaradt a régi prédikációk témakörében és fogalmazásmódjában. A 10 órai prédikáció után megkérdeztem a perselyező harangozóasszonyt, hogy Mester plébános mikor prédikál s hol gyóntat. Megmutatta gyóntatószékét, de azt mondta, hogy reggel 6 órakor misézett a sekrestyében. Már nem miséz a templomban és nem prédikál. Bejutottam a gyóntatószékbe. Mester idegesen gyóntatott, majd meg hosszas intelmet adott arra, hogy legyek türelmes és gyöngéd otthonomban. A szent családot, Jézus „legszentebb szívét" emlegette ő is. Mai probléma említésére nem reagált. Nem tudtam, hogy miért nem misézett. Megvártam a mise végét, s szóba elegyedtem 2 idősebb asszonnyal. Azt mondták, hogy Mester plébános beteg. Nemrég agyvérzést kapott s kórházban kezelték hosszabb ideig. Most nem mer felmenni a szószékre, mert attól fél, hogy a rosszullét megismétlődik. Nem mer felmenni a templomi oltárokhoz sem, mert szédül. Már a templomban csak gyóntat s a sekrestyében mond misét. Amikor Mester távozott a gyóntatószékből, nagyon meglátszott rajta az öregség és rosszullét. A templomban négyszer voltam. Mind a négy misén „gyönge félház" volt. Illetőleg: még az sem. Egyik misén sem voltak többen 120-nál. Gyermek kevés, de azok szinte mind gyóntak, áldoztak. Az idősebb asszonyok és férfiak bejáratosak a plébániára, s úgy látszik: állandó templomlátogatók. Megfigyeltem az érkezőket és távozókat: nem a környéki munkásházakból jöttek s nem oda mentek. A Gyöngyösi út felől s a mellékutcákból jöttek. Nem munkásasszonyok. 4. Annál nagyobb volt a zsúfoltság a pesti ferences templomban a déli misén. De nagy meglepetésemre nem Perlaki Lajos prédikált, hanem P[áter] Fülöp. 23 A folyosón gyűjtő „úriasszonyok" előre tudták, hogy P[áter] Fülöp fog prédikálni. P[áter] Fülöp is, fél órával később az Egyetemi-templomban Nagy Ferenc is, Jézus nevének ünnepéről: Jézus nevéről s arról beszélt, hogy ez a név hányszor szerepel s mennyi megsegítést, megerősítést jelent az emberek életében. „Ezzel kezdjük, ezzel küzdjünk végig, s ezzel a szent névvel fejezzük be életünket." Nagy Ferenc így végezte beszédét: „Embert és társadalmat csak ez a név boldogíthat." P. Fülöp ~ Fülöp atya nem azonos Dombos Fülöppel.
