Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

azokat a külföldi híreket, amelyek szerint a magyar csapatok az orosz fronton harcol­nak. Február 18-án a miniszterelnök szigorúan bizalmas tájékoztatót diktált nekem, amelyet a semleges államokban lévő magyar követekhez intézett. 24 Az utolsó másfél év politikájának változása után beismerte, hogy az ország jelenlegi helyzete nagyon súlyos. Bejelenti, hogy megkezdjük a részleges mozgósítást. Védekezni fogunk a Ke­leti-Kárpátoknál, de önállóan, a németek nélkül. Védekezni is tudunk, ha az oroszok nem erőltetik majd pont itt az áttörést. Rámutatott arra, hogy a német kívánságokkal szemben az utolsó évek kormányai állandóan igen erős ellenállást tanúsítottak. A ke­leti fronton jelenleg 90 000 magyar katona tartózkodik. Ha hazahoznánk őket, a ro­mánok is követelnék csapataik hazaszállítását és kétszer olyan erős felszerelésükkel esetleg megtámadhatnák Magyarországot. Helyzetünk jelenleg igen komoly, szinte kilátástalan, de bízunk abban, hogy a népekben feltámad a tárgyilagos igazságérzet és a jobb lelkiismeret. 1944. március 15-én a miniszterelnökségen még mit sem sejthettek a közelgő vi­harról. 15-én szabadságra mentem Borszékre. Mindenki, Zsindely államtitkár is megnyugtatott, hogy nyugodtan elutazhatom. Március 19-én 25 reggel Borszékről fel­telefonáltam, és Haeffler min. tanácsos közölte velem, hogy azonnal utazzak Buda­pestre. 20-án este érkezve, 21-én felmentem a Sándor-palotába. A német őrség a Szent György téren kétségbeejtő látványt nyújtott, ekkor értette meg az ember csak igazán, hogy mi történt. A délelőtt izgatott várakozásban telt el. Délután 2-kor Sztójay Döme felhívta tele­fonon Bárczy államtitkárt, és felkérte, hogy a vezető tisztviselőkkel együtt legyen bent négy órára, mert akkorra ő bejön. Ebből megértettük, hogy ő lett a miniszterel­nök. Először Szombathelyi vezérezredest kereste fel lakásán, és du. 6 órakor érkezett a miniszterelnökségre. Letelefonáltatott a Magyar Megújulás Pártjába, és felhívatta Jarosst, Rátzot és Kundert. Később Veesenmayerrcl együtt megérkezett Imrédy is. Rátz Jenő kijelentette, hogyha az ő pártjának programját követte volna az ország, ak­kor most Közép-Európa legnagyobb hatalma lennénk. Sajnálkozását és undorát fe­jezte ki, hogy olyan miniszterekkel kell tárgyalnia, akik az előző kormányban benne voltak. A másik szobában ekkor gyülekeztek azok a miniszterek, akiket Sztójay saját kormányába át akart venni. Amikor Rátz Radocsayt meglátta, azonnal bement Sztó­jay szobájába, és negyedórával később Radocsay már kényszeredett mosollyal bú­csúzott el a jelenlévőktől. A Megújulás-pártiak hol Veesenmayerrcl, hol Sztójayval, hol meg megint egymás 24 A miniszterelnök 1944. március 1-jei keltezéssel küldte el a tájékoztatást tartalmazó levelét a ma­gyar követeknek. Szövegét lásd Kállay i. m. 2. kötet 154-163. p. 25 1944. március 19-én a német hadsereg kb. 100 000 főnyi erővel a Tisza vonaláig megszállta Magyar­ország területét. Március 22-én Sztójay Döme szolgálaton kívüli altábornagy, 1935-től berlini követ el­nökletével megalakult a Kállay-kormány helyébe lépő kormány. A Sztójay-kabinet készséggel teljesítet­te a megszálló hatalom kívánságait: kiszorította a közéletből a németellenes tényezőket, „megtisztította" tőlük az államapparátust, megvalósította a zsidóság elkülönítését és a vidéki zsidóság deportálását, vala­mint az ország minden katonai és gazdasági erőforrását a német érdekekért folytatott hadviselés szolgála­tába állította.

Next

/
Thumbnails
Contents