Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

úgy vélte, hogy a szuverenitás visszanyerésének egyik feltétele „a zsidókérdés kielégítő megoldása".

128 Imrédy álláspontján a deportálásokkal kapcsolatban nem hagytak nyomot humanitárius szempontok, szemléletét erkölcsi megfontolások sem befolyásolták. Csupán a látszat megóvása és a felelősség áthárítása késztette őt aggodalmai hangoztatására. A zsidók összegyűjtésének és kiszállításának leállítását nem javasolta, tegyük hozzá, más miniszterek sem. A kormányzó is csak 1944. július 6-án adott határozott utasítást a deportálás félbehagyására. Ez megmentette a budapesti, kb. 200 000 főnyi zsidóságot. A június 21-i minisztertanács után esetleg még visszatartható lett volna két dunántúli és két alföldi csendőrkerületben, valamint Budapest környékén a már összegyűjtött, de még ki nem szállított, kb. 120 000 személy is. Imrédy a kormányzó lépését nem helyeselte. „Nyugodt lehet mindenki, hogy ha pártunk kormány exponenscinek volt erejük a magyar vidék zsidótlanításához, lesz ereje [sic!] ahhoz is, hogy a főváros zsidókérdését megoldja"

129 - biztatta pártjának a deportálás felfüggesztése miatt aggályoskodó tagjait. Imrédy azonban nem úgy képzelte a zsidók eltávolítását - a szó legszorosabb értelmében - az életből, hogy tulajdonuk java része német kézre jusson. Különösen azt nehezményezte, hogy - lényegében a magyar kormány megkerülésével - az SS megkaparintotta a hazai nehézipar legértékesebb vállalatát, a csepeli Weiss Manfréd Müveket. Weiss Manfréd örököseinek és Kurt Becher SS-Standartenführernek, Himmler személyes megbízottjának szerződésében kifogásolta az SS részére való átengedés 25 esztendős időtartamát, a szinte kizárólag német vezetést, és az SS 5%-os haszonrészesedését „kezelési díj" fejében. Imrédy személyesen kívánt volna tárgyalni az ügyben az SS Birodalmi Vezetőjével. Himmler azonban erre nem volt hajlandó, és Imrédy megbuktatása, a magyar politikából való eltávolítása mellett döntött. Winkclmann 1944. augusztus 3-án levélben közölte Veescnmayerrcl Himmler fenyegető hangnemben megfogalmazott utasításait. „O, ti. Himmler, kifejezetten megbízott azzal, hogy közöljem, miszerint levonná Önnel szemben a konzekvenciákat, ha nem győződne meg arról, hogy Ön a jelenlegi helyzetben mindent megtesz, ami a közös ügy érdekében szükséges." A legfontosabb konkrét követelés Imrédy kikapcsolása volt, amit Winkelmann „conditio sine disputatione" (vitathatatlan feltétel) gyanánt jelölt meg.

130 Megszólalt a legfelső fórum is. Ribbentrop közölte Hitler döntését Veesenmayérrel: a magyarországi birodalmi megbízott ne foglalkozzék többé a Weiss Manfréd-üggyel.

131 Veesenmayer helyzetét az is megrendítette, hogy bennfentes német körökben elterjedt róla: „hangulatcmbcr", aki ingadozik a szentimentalizmus és a brutalitás köMOL K 27. 261. doboz. Az 1944. június 28-i minisztertanács jegyzökönyve. 129 MOL X 5050. Szálasi Naplója 1944. július. Lapszám nélküli melléklet. Imrédy Béla politikai tájékoztatója az MMP számára 1944. július végén. 130 Imperial War Museum (London). F.O. 646. Nuremberg Trials Case 11. Veesenmayer Doc. Book V. B. 91. p. 131 Uo. Steengracht Doc. Book IV. A. 29. p.