Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

így is eggyé lenni és miért nem ül el idehaza titánok harcához képest béka-egér harcnak mondható belső tülekedés, miért nem tud az otthon felnőni a fronthoz? Miért nem tud kivetni magából minden kicsinyest, elfeledni minden mellékest? Miért nem tudjuk betapasztani a kloakák nyílásait, hogy a patkányok a saját maguk által gyártott földalatti járatok mérgező gázaiban fulladjanak meg? Miért nem tudunk hozzányúlni egymást segítő kézzel mindannak a falnak a lebontásához, amely száz és ezer felé tagol szét, amikor pedig életet adó, szabad és egységes áramlásban kellene működésbe hozni a magyarság összes erőit? Higgyük el, kevesen vannak, akik a válaszfalak oltalmában, a maguk kis karámjában érzik csak jól magukat. Csináljunk rendet a választófalak homályos világában, egy becsületes kormányzati irányzat egyhamar meg fogja találni a nyitját - ezt ígérem, de aztán ne szisszenjen fel senki, akinek a leomló válaszfalak egy-egy téglája megüti a bokáját. A jól jövedelmező szinekúrák gyűjtői és a politika és az üzlet fehér szmokingos, de fekete lelkű mixerei, az összeférhetetlenségi törvény paragrafusai közt szaltó mortálékat vető közéleti akrobaták, a gazdaságilag és erkölcsileg megmagyarázhatatlan profitok élvezői, a gazdasági életet a spekuláció mocsarába fullasztó börzianer lelkek mind az a hazug világ, amit Júda féktelenül és fékezetlenül garázdálkodó szellemisége és az egyre jobban elharapódzó úrhatnámság és előkelősködés betegsége telepített közénk, becsületesen gondolkodó magyarok közé, halálra van ítélve. Ebből a halálból új élet fakad, ezért mi, bajtársak őrködni fogunk, hogy ezt az ítéletet a nemzet ügyeinek felelős sáfárjai, törvényhozók és kormányzati férfiak bölcsen és a nemzet érdekei által megkívánt alapossággal és sürgősséggel végrehajthassák és végre is hajtsák. Senkitől nem kívánjuk, hogy elfeledje magyar és emberi voltát, sőt követeljük tőle, hogy ne a gyűlölet, hanem a nemzet szenvedélyes szeretete szóljon minden szavából és tettéből. Nem ép és életerős alkotásokat akarunk robbantani, csak azért, mert régiek, hanem azt, ami valóban elkorhadt, önmaga gúnyképévé torzult, azt akarjuk az útból eltakarítani. Sok a magyar, aki térre és levegőre vágyik, és nem ér rá arra, hogy a választófalak szakajtónyílásai előtt hajbókolva sorbaálljon. Életképtelen és elhalt intézmények gennyedésscl fenyegetnek a nemzet testén, és nem azt az időt éljük, amikor hozzá nem értő kuruzslóknak a kegyelet tégelyéből vett olaját kell a fekélyre tennünk, hogy annak penetráns illatát elvegyük, hanem a modem sebész operáló késével és szakszerű technikájával kell dolgoznunk. Adjuk át az enyészetnek azt, ami az enyészeté és hozzuk meg az életet annak, ami az életé. így fakadhat csak a halálból élet, de hogy élet fakadjon, ahhoz az is kell, hogy a magyar mezőket a vakondok túrásától és a patkányok rágcsálásától megmentsük. Más a nemzeti fegyelem és más a hatalomra törés célközösségének egy húron pendülése. Más a nemzet letakarását felpezsdítő, rövidségében is sokrétű tartalmat kibontó jelmondat, és más a keleti négusok rejtelmességére emlékeztető varázsigék halmaza. Más a nemzetet nevelő józan ítéletet élesítő felvilágosítás, és más a keleti négusok rejtelmességére emlékeztető megbúvó gyűlölködés. Az érdektelenség handabandázását még a jóakarat mentsége sem igazolja. Ebben az országban csak a becsület, önzetlenség, bátorság, józan ész és tudás együttese vívhatja ki a győzelem pálmáját! Mi megyünk előre a magunk becsületes magyar útján, a magyar nemzet sajátos