Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

zolni fogunk egynéhány konkrétumot, amelyek nélkül bizalmat érdemlő megindulás, nézetünk szerint, nem is képzelhető. Érinteni fogunk egyes szervezési kérdéseket is, továbbá bizonyos pszichikai vonatkozásokat, anélkül azonban, hogy a személyi kér­dések területét érintenők. Felfogásunk egyébként is az, hogy a tárgyi alapok megtalá­lása esetén személyi kérdések csak annyiban játszhatnak szerepet, amennyiben a bi­zalom légkörének megteremtése céljából szükségesek. Egyébként a hozzáértés és az alkalmasság kérdése dönthetnek csakis, minden egyéb szempont félretételével. Amennyiben a gyakorlati teendők megvalósításához olyan szervezési intézkedésekre volna szükség, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit vagy egyetemét ölelnék fel, a szervezésnek a pártszempontok félretételével, katonai szellemben és ehhez simuló módszerek segítségével kellene megtörténnie. E ponton kell megemlítenünk minden gyakorlati együttműködés egyik leglénye­gesebb előfeltételét. Teljesen megengedhetetlen, hogy ezekben a nehéz időkben ho­mályos célok szolgálatában karhatalmi jellegű szervezkedés folyjék az országban. 110 Olyan szervezkedés, amelynek éle - hogy ti. kik ellen irányul - nem világos. Olyan általános megjegyzések, hogy a „belső ellenség" nem fog még egyszer felülkereked­ni, bizonytalan szövegű utalások az 1918/19-es eseményekre, egyáltalán nem meg­nyugtatóak, mert méltán lehet tartani attól, hogy ez a szervezkedés nem pusztán a vö­rös veszedelem ellen irányul, hanem egyéb belpolitikai célokat is szolgál, amelyeket nem mer nyíltan bevallani. De egyébként is, semmi garanciát nem látunk arra, hogy a beszervezettek a nemzetre esetleg nehezedő súlyos megpróbáltatások idején nem fogják-e a kapott fegyvereket egészen más irányban és egészen más célok szolgálatá­ban felhasználni, mint azt a szervezkedés vezetői ma gondolnák. A vörös veszedelem ellen a katonai szellem töretlen fenntartása, a honvédség belső fegyelmének megőr­zése és ha kell, a polgári lakosság fegyverfogható és megbízható férfiainak katonai vezetés alatt álló hivatalos és nyílt kötelékeiben való megszervezése az igazi biztosí­ték, nem pedig a műkedvelő fegyveres erők felállítása. Előfeltétele tehát minden együttműködésnek minden ilyenfajta szervezkedés leállítása, illetve az említett kato­nai parancsnokság alá helyezése. Keménykezű vezetésre van szükség, hogy a nemzet a jövő viharait megállja, de ez a kemény kéz csak akkor áldás és csak akkor tartós biztosíték a fenyegető veszélyek­kel szemben, ha kemény kézzel biztosított fegyelem nem csak külsőleges, hanem a lelkek belső alárendeléséből, tehát a vezetés iránti bizalomból fakad. Különben me­rev és törékeny keret marad pusztán, amelyet egy erősebb sorscsapás darabokra re­peszthet. 11 A Törzsökös Magyar Nemzetségek Szövetsége baráti Huszár Aladár vezetésével kormányzóhü pol­gárőrség szervezését kezdte meg. - Egy esetleges szélsőjobboldali puccskísérlet ellen Horthy és Szom­bathelyi 1943-ban egy irreguláris karhatalmi alakulat szervezésének gondolatával foglalkozott. Egy sza­badcsapat toborzása meg is kezdődött a Duna-Tisza közén. „És végül úgy voltunk ezzel is, mint minden mással: nekirugaszkodás, fecsegés,... és amikor eljött a döntő pillanat a cselekvésre: meghunyászkodás, visszahúzódás, sőt kimosakodás" - vonta meg a hamvába holt kísérlet mérlegét Kádár Gyula vezérkari ezredes, 1943 augusztusa - 1944 áprilisa között a vezérkari főnökség 2. osztályának vezetője. Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, 1978, Magvető Könyvkiadó. 2. kötet, 522. p.

Next

/
Thumbnails
Contents