Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
jegyzéstől, mert azok a háborús tapasztalatok, amelyeket éppen pártunk vezetői a most folyó világháborúban is nyerhettek, a korábbi világháborúban szerzett gyakorlati tudásukra támaszkodva megadják nekünk azt a tisztánlátást, amely az eseményeknek minden futó benyomástól mentes értékeléséhez szükséges. Éppen eme személyes tapasztalatok birtokában állíthatjuk, hogy hadseregünkben és a honvédelmi vezetésben való hitünk és bizalmunk változatlan, sőt, hadseregünknek a szellemétől a nemzet egész jövő fejlődését illetőleg sokat várunk. Tudjuk, hogy ezt a szellemet sokszor keserűség tölti el, mert - méltán - úgy érzi, hogy az otthon lelke nem tud felemelkedni abba a magasságba, ahogy azt a kor történelmi jelentősége megkívánná, de bízunk benne, hogy ez a keserűség rá fogja döbbenteni az itthoni közvéleményt annak a haladásnak szükségére, amely nélkül az összhang a front és a hátország szelleme között nem állhat helyre. Közigazgatásunk hibáiról nem is kell magunknak beszélnünk. A kormánypárti képviselők parlamenti beszédei, minden hangtompító dacára, elég diszharmóniát tárnak fel. Sok helyütt itt is hiányzik a tudás, és sajnos, vannak esetek, ahol a tisztviselői tulajdonságok más vonásai is hiányoznak. Megélhetési nehézségek enyhítik a megítélést, de a korrupciónak köztudomású esetei, amelyeknek egy része a sajtót is megjárja, romboló hatással vannak a lelkekre. Ugyanolyan romboló hatással van az is, amikor politikai szempontok, protekció, összeköttetések befolyásolják a közigazgatási működést, vagy kendőznek korrupciós és egyéb visszaéléseket. Az újvidéki botrány, a Pest vármegyei lisztjegyek kérdése, a munkácsi közellátási visszaélések kell, hogy rádöbbentsenek arra, hogy a közéleti tisztaság érvényesítése terén, talán álszeméremből, de hibás úton járunk. Több szigor és több nyilvánosság kellene a tisztításhoz, jöjjenek napfényre a vádak, és jöjjön mielőbb napfényre a független magyar bíróság által megállapított eredmény is. De az a körülmény, hogy két esztendeig húzódjék egy súlyos visszaélésekkel vádolt államtitkár ügye, 107 bárhogy álljon is érdemében az ügy, csak destruáló hatással lehet a közvéleményre. A közigazgatás túlterheltsége közhellyé vált, és ezt a közhelyet nem lehet eléggé gyakran ismételni. A falu jegyzője elvész a papiros-rendeletek rengetegében, nem képes vezetni faluját, nem képes rendet cs fegyelmet tartani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a közigazgatás munkásai között is vannak, sajnos, akik nem értik meg az idők szellemét, és akik nyers bánásmódban, basáskodásban és a rendeleteknek nagyon is egyéni értelmezésében élik ki magukat. A megélhetési gondok és a rossz anyagi helyzet itt-ott a megközelíthetetlenséget is kikezdték. A közellátási rendeletek betartása terén meg az irányító körök egyáltalán nem járnak elöl jó példával. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a fegyelmezetlenség tüneteivel találkozunk, az értékesítési Rajniss Ferenc 1941. február 12-én különböző visszaélések és téves intézkedések címén képviselőházi interpellációban követelte Kacsoh Bálint államtitkár, az Árkormánybiztosság vezetőjének leváltását Teleki Pál miniszterelnöktől. KN 1939-1944. IX. k. 320-322. p., lásd még Rajniss Ferenc: Nyílt levél gróf Teleki Pál m. kir. miniszterelnök úrhoz dr. Kacsoh Bálint v. árkonnánybiztos, kereskedelemügyi államtitkára ügyében. Budapest, 1941. március 18-án. Budapest, Centrum Kiadóvállalat Rt.
