Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
De nem rekriminációkra 103 vágyunk, nem önigazolásunkat keressük az eseményekben, hanem segíteni akarunk, és ezt a segítséget elsősorban a diagnózis kegyetlen őszinteségével akarjuk nyújtani. Az egység hiányára már rámutattunk, most még a tárgyi bajokon szeretnénk röviden végigfutni. Kezdjük a mindennapi élet materiális bajain. Az anyaghiány háborús tünet. Hogy azonban az anyaghiány ilyen fokú és ilyen mértékben érvényesül a magyar gazdasági életben, ebben részük van a mulasztásoknak is. A külföldi nyersanyagok behozatala terén is elkéstünk, és amikor 1939 őszén a háború szele először végigsepert Európán, ahelyett, hogy arany-devizakészleteinket túlnyomó részükben anyagok beszerzésére fordítottuk volna, eozinált búzát etettünk, 104 és nem mertünk készleteket tartalékolni. Talán az a naiv és botor remény élt az akkori vezetőkben, hogy kimaradhatunk a konfliktusból és egy hintapolitika keretében mindkét féllel élénk gazdasági forgalmat tarthatunk fenn? Mindegy: az okot nem keressük, a hiba megtörtént. Hiba történt azonban az anyaggazdálkodás megszervezésének késlekedésében és a visszaélések seregének kellő időben és radikális módon meg nem előzésében és meg nem torlásában is. Súlyosbítja a helyzetet az intézkedések tervszerütlensége és az ebből eredő kapkodás, pl. a szénellátásnak egyik vagy másik gazdasági ágtól - így a téglagyártástól - való hirtelen megvonása. A közellátás terén hasonló bajok mutatkoznak. A rossz időjárás is szerepet játszott ugyan, de a közellátási miniszterek gyakori változása, 105 a szokásos tömjénfüstben eltöltött néhány hónap után teljes részvétlenség közepette végbemenő távozásuk, mutatja, hogy itt is a szervezetlenség és a hibás intézkedések légiói sújtják a magyar fogyasztók millióit. Az árpolitikának ebben a vonatkozásban elkövetett hibáira, pl. a takarmány- és állatárak relációjának téves megállapítására és a legutóbb kibocsátott kukoricarendeletre hivatkozunk csak, hogy konkrétumokkal alátámasszuk gondolatmenetünket. A termelésnek a háborús célokra való átállítása, a vásárlóerő és a fogyasztásra szánt terményeknek és termeivényeknek ebből eredő egyensúlyozatlansága inflációs tüneteket idézett fel, amelynek komolysága mellett vakság volna elmenni. Más államokban is észrevehetők hasonló tünetek, de ott a betétek és bankkövetelések erőteljes megnövekedése és az állami kölcsönkibocsátások könnyű elhelyezése lecsapolja a felesleges vásárlóerő jelentékeny részét, Nálunk a pénzbőség hatása alatt a hitelpiac felvevőképességének ez a természetes megnövekedése alig tapasztalható, és ezt a sajnálatosan speciálisan magyar tünetet nem lehet egyedül a zsidóság szerepének rovására írni, mélyebb okának is kell lennie, amelyre a diagnózis végén mutatunk rá. Panaszokra. 104 Eozin nevü vegyi anyaggal emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett búza. 105 1940. december 17.-1941. szeptember 15. között Laky Dezső, 1941. szeptember 15.-1942. június 14. között Győrffy-Bengyel Sándor (június 14-én elhunyt), 1942. június 20-30. között ideiglenesen Reményi-Schneller Lajos, 1942. június 30.-október 19. között Lossonczy István, 1942. október 19.-1944. március 22. között, tehát a memorandum keletkezésének idején Szász Lajos töltötte be a tárca nélküli közellátásügyi miniszter tisztségét.
