Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

nézeten van, hogy ellentétek állnak fenn, akkor miért áll ki és ad tökéletes abszoluciót 92 ? Erre Teleki Pál azt felelte, hogy sokkal lovagiasabb, ha így teszem. [...] B.XIV.1966/1942/27. szám [...] 93 ELNÖK dr. vitéz Imrédy Béla sértett és főmagánvádlóhoz mint tanúhoz — a Bp. 210 §-a szerinti figyelmeztetés után - a következő kérdést intézi: Ama beszélgetés keretében, amelyet tanú gróf Bethlen Istvánnal folytatott, s ame­lyet grófBethlen István úgyjelölt meg, hogy az a zsidókérdés és a földreform kérdésé­nek megoldására vonatkozott - többet mondott-e tanú annál, mint amit a most ismer­tetelt 1938. évi november hó 23-i beszédében a nyilvánosság előtt kifejtett? IMRÉDY BÉLA tanú: 1938. évi október 26-án mint miniszterelnök folytattam be­szélgetést gróf Bethlen Istvánnal, mint politikussal - tehát nem mint magánemberrel -, úgy érzem, hogy a hivatali titoktartás kötelezettsége köt engem, ezért közvetve igyekszem feleletet adni a kérdés lényegére. Az a feltevés, illetőleg közlés, amelyet gróf Bethlen István 1939. évi január havá­ban a nyilvánosság előtt tett, úgy tüntette fel beszélgetésünket, hogy én egy felhatal­mazás kérésének a gondolatával foglalkoztam, amelynek célja és indoka szerinte az lett volna, hogy megvalósíthassak olyan reformokat, melyeket azzal a parlamenttel nem lehetett volna keresztülvinni. Erre a beszélgetésre hivatkozva — nem nyilatko­zom, hogy így volt-e, vagy nem. Már tegnapi vallomásom során kifejtettem, hogy egy ilyen beállítás - ha megfelel is a valóságnak - közjogunk tanítása szerint és a magyar alkotmány jelenlegi állása mellett is beleilleszthető a magyar alkotmányjog keretébe, és nem jelenti a parlament kikapcsolását, hiszen gróf Bethlen István is elismerte, hogy a felhatalmazás megadá­sa esetén is megmarad a parlament felelősségrevonási joga, állandó garancia emellett az államfő bizalmának a bírása s az egyes miniszterek felelőssége az ügykörükben tett intézkedésekért, s a kölcsönös bizalom a kormány tagjai között, vagyis ez a hár­mas alkotmányjogi garancia érintetlen marad. Ez a gróf Bethlen Istvánnal folytatott beszélgetésemben kifejtett felfogásom tehát nemcsak formailag illeszthető bele az alkotmányjogba, hanem az alkotmányos felfo­gással sem ellenkezik, de ez teljesen független is az 1938. évi november hó 23-án el­mondott beszédemben foglaltaktól, melyben intézményes módosításokról beszéltem, melyek részben törvényhozási úton lettek volna megvalósítandók a reformok megva­lósítása érdekében. Gróf Bethlen István tegnapi vallomásában elismerte, hogy egy generális felhatal­mazás kérését ő azért tartotta alkotmányjogi szempontból aggályosnak, mert az az in­doklás, hogy az akkori parlamentet nem tartottam alkalmasnak a reformok megváló­Felmentés. Imrédy újabb kihallgatására a május 8-i tárgyalási napon került sor.

Next

/
Thumbnails
Contents