Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
Az értekezlet arra az álláspontra helyezkedett, hogy „vis maior" állt elő, tehát a kormánynak joga van rendelkezni, de az összehívandó országgyűléstől abszolúciót kell kérnie. Ez meg is történt. A kormány az általa kiadott választójogi rendeletben a legjobb tudása és meggyőződése szerint végezte a dolgokat, s az országgyűlés az abszolúciót 79 meg is adta. 80 ELNÖK: Az országbírói értekezlet konzultatív testület volt? BETHLEN: Igen, konzultatív testület volt. ELNÖK: Tanú elé tárja az 1931. évi XXVI. tc. 7. §-át. Ezt a törvényt is olyannak kell tekinteni, mely a végrehajtó hatalom hatáskörét gyarapította a törvényhozó hatalom rovására? BETHLEN: Az országos bizottságot (33-as bizottságot) nem ez a törvény kreálta, hanem valamelyik 1924. vagy 1925. évi törvény annak céljából, hogy ellenőrizze a kormány rendeleti úton tett intézkedéseit a szanálással kapcsolatos kérdésekben, amelyek közgazdasági és pénzügyi természetűek voltak. Ennek a törvénynek a hatályát 1924. év óta évenként meghosszabbították, és az 1931. évi XXVI. t.-cikkben csak az az új, hogy ez a törvény rendelkezik felsőházi tagok részvételéről a bizottságban. 81 Ez a törvény csak folytatása annak a hat-hét évi gyakorlatnak, mely a népszövetségi törvényből folyt, s amely restringált 82 matéria volt. ELNÖK: 1931. évben a Népszövetség gyakorolt ellenőrzést? BETHLEN: Hogyne. Volt ugyan egy idő, mikor felszabadultunk az ellenőrzés alól, de utána ismét alája kerültünk. Az ellenőrzésre vonatkozó megállapodás úgy szólt, hogy az ismét restituálható. 83 Az volt a pszichológiai helyzet, hogy félni kellett, hogy az ellenőrzést bármely pillanatban restituálják, ezért érvényben kellett tartani a törvényt. Előre nem látott kényszerítő körülmény. 79 Felmentést. 80 Bethlen erősen megszépítve adta elő az 1922. március 2-án hatályba lépett 2200/1922. M.E. sz. rendelet megszületésének történetét. Nem szólt ugyanis arról, hogy kormánya nem is kívánta, hogy a nemzetgyűlés választójogi törvényt alkosson. A miniszterelnök tudatában volt annak, hogy sem a kormánypárt kisgazda csoportja, sem az ellenzék nem fogadta volna el a választójog jelentős megszükítését és a nyílt szavazás visszahozatalát a mandátumok 80%-át adó vidéki kerületekben. Ezért került sor az új választójog oktrojált, rendeleti úton való bevezetésére. Az erőszaknak csupán jogi leplezését szolgálta az 1921. febmár 21-én megrendezett tanácskozmány, amely nem országbírói, hanem alkotmányjogi értekezlet volt. lásd Ruszoly József: Alkotmányjogi törekvések az első nemzetgyűlés idején. Acta Jur. et Pol. Szeged, 1974. Tomus XXI. Fasciculus 5., 43. és köv. p. 81 Az 1924:1V. tc. 5. §-a értelmében a törvényben foglalt felhatalmazás alapján tervezett intézkedéseket a kormány előzetesen köteles volt bejelenteni a nemzetgyűlés 33 tagjából alakuló „ellenőrző bizottságnak". Az 1931. augusztus 7-én hatályba lépett 1931 :XXVI. tc. értelmében a benne foglalt felhatalmazás alapján tervezett intézkedéseket a konnány köteles volt előzetesen bejelenteni a képviselőház 22 és a felsőház 11 tagjából álló bizottságnak. Lényeges különbséget jelentett az 1924-es szabályozáshoz képest - a felsőház bevonásán kívül -, hogy a kormány szükség esetén az intézkedést a bejelentés előtt is megtehette a bizottság elnökének egyidejű tájékoztatásával. 82 Korlátozott. 83 Helyreállítható.
