Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

lőházi csoportok részéről nem fog jelentősebb módosítási kívánság jelentkezni (ez áll különösen a zsidójavaslatra), vagy pedig oly, egymással szemben álló módosítások és kívánságok fognak jelentkezni, amelyek közt a javaslat ma is kompromisszumos középutat foglal el (ez utóbbi áll inkább a földbirtokpolitikai javaslatra). Lehetséges, hogy a Felsőház részéről mindkét javaslattal szemben olyan oppozíció fog mutatkozni, amely a javaslatok elutasítására, vagy lényeges módosítások követelésére fog irányulni. Lehetséges, hogy ezeket az ellentéteket a kormánynak nem áll módjában kiegyenlíteni, és ez esetben a Képviselőház feloszlatása és új választás kiírása következhet be. Ez annyiban nem volna kívánatos, mert a választás a Felsőház konzervativizmusának megtörésére irányuló jelszavak jegyében folyna le, és ezáltal éppen osztályellentétek kiélezésére vezetne. 2.1 A másik lehetőség a javaslatoknak olyan tárgyalása a Képviselőházban, hogy a javaslatok mindjárt enyhített formában, azaz olyan formában kerüljenek a Felsőház elé, amely azoknak törvényerőre emelkedését lehetővé teszi. Ez csak olyképpen érhető el, ha a kormány a javaslatok mellett nem száll síkra, hanem vagy nyíltan dezavuálja önmagát, vagy mesterségesen előidézett és egészen gyenge nyomásoknak enged. Bármelyik metódust a kormány ellenfelei és különösen a szélsőséges elemek úgy igyekeznének feltüntetni, mint elveknek a feladását és mint indokolatlan meghátrálást. Az eredmény tehát az lenne, hogy a kormánynak a talaja a tömegeknél lényegesen megszűkülne, s erőre kapnának azok az irányzatok, amelyek azt hangoztatják, hogy csak szélsőséges eszközökkel lehet a szükséges reformokat bevezetni. Egy elkövetkezendő választáson tehát a konnány a mainál sokkal gyengébb kilátásokkal indulhatna, s egy megfelelő parlamentnek az összeállítása s megválasztása egészen kétségessé volna téve. Különösen áll ez akkor, ha ezt a visszavonulást a mai összetételű kormány csinálja meg, mert ez végzetesen megingatná a kormány elhatározottságába vetett hitet, ami az eddig elért lélektani eredményeknek egyik legfőbb tényezője volt. Amellett ezt a megoldást széles körökben úgy értelmeznék, mint felsőbb beavatkozásra történtet, aminek látszatát is kívánatos elkerülni. Kevésbé áll az ellenvetés az esetben, ha más kormány vállalja ezt a megoldást. Fontolóra kell venni ennél a megoldásnál még azt is, hogy az új választások mindenképpen rövid időn belül megtartandók, és hogy ezek a választások minden bizonnyal azzal a jelszóval fognak folyni, hogy a nyílt szavazásos parlament által felvizezett reformok helyébe valóságos reformokat kell ültetni, s itt azután olyan egymásra licitálás indulna meg, amely valóban tarthatatlan következményekre vezetne. 3./ A hamiadik megoldási lehetőség az, hogy a kétségtelenül fennálló felfogásbeli különbségekre és azon körülményre való tekintettel, hogy az ország belpolitikai, gazdasági és szociális fejlődésére oly nagy jelentőséggel bíró törvényjavaslatok előtt kívánatos a választókhoz apellálni, a képviselőház feloszlattatnék, és a választások a legrövidebb időn belül kiíratnának. Ez a megoldás azzal az előnnyel járna, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatok formájában álláspontja le van szögezve, s ez az álláspont eléggé határozott és újító arra, hogy túllicitálással szemben gátat állítsunk. E javaslatok és a kormány egyéb ismert programjának alapján olyan komoly