Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

mi egyezményhez, a hadbalépést Jugoszlávia majd a Szovjetunió ellen, s 1941 végén a hadiállapotot Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal. Imrédy kijelentette, hogy „... a kormány meg lehet győződve arról, hogy tengelybarát külpolitikájának kevés őszintébb támogatója van, mint a szélsőjobboldali ellenzék".

87 Ezzel összefüggésben ismételten és egyre hevesebben követelte, hogy az államvezetés vonja le a külpolitikai vonalvezetés belpolitikai konzekvenciáit is, tehát tegyen lépéseket a fasiszta „reformpolitika" és rendszerváltozás megvalósításának irányában. A német érdekeknek megfelelően az MMP vezetője előtérbe állította az ország ipari és mezőgazdasági teljesítményének fokozását előmozdító cenralizált és tervszerű gazdaságpolitika igényét. Párthíveivel együtt következetesen hangoztatta, hogy szakítani kell a liberalizmus maradványaival. Rajniss Ferenc 1941 tavaszán kipécézte Kacsoh Bálint kereskedelemügyi államtitkár szerepét és tevékenységét, hogy ennek ürügyén éles támadást intézhessen a Teleki-kormány egész gazdaságpolitikája ellen, és a „teljes átállítást" követelje. „Irányváltoztatás előtt állunk vagy topogunk végszükségből s ehhez a mélységes átalakuláshoz ... semmi nem elég, ami nem az egész nemzet egy irányba összeállott totális politikai, gazdasági és erkölcsi akarata. Nekünk meg kell mutatnunk, hogy a tengelyhatalmak oldalán még az árok szélén is termelni tudunk, mindent, amire szüksége van a magunk népének és szövetségescinknek."

88 Belpolitikai tekintetben az imrédysták határozottan elutasítottak minden olyan törekvést, amely megítélésük szerint a fennálló hatalmi rendszer megerősítését, úgymond, átmentését célozta. Teleki Pál 1940 őszén az alkotmány reformjának gondolatával foglalkozott. A miniszterelnök úgy vélte - a kormányzónak megküldött tervezete szerint-, hogy „... át kell... a ma és a közeljövő feladataira alakítani közigazgatásunkat, és ennek előfeltétele és alapjaként az államkormányzat irányt szabó szerveit, országgyűlést és minisztériumot".

89 [sic!] Teleki a „Flucht nach vorne" (menekülés előre) taktikájával maga kívánta érvényesíteni az állam- és társadalomszervezésben a „hivatásrendiséget", hogy ily módon jobbról előzze az imrédysta és nyilas ellenzéket. A miniszterelnök „szélkifogási" szándéka teljesen nyilvánvaló volt, és Imrédy egyáltalán nem vette jó néven, hogy utódja az általa kezdeményezett módszert most vele szemben próbálja alkalmazni. Ezért erélyesen elutasította a kormányfő terveit, hangsúlyozva, miszerint az alkotmányreform célja az, hogy „... örökössé tegye a kormánynak és a mögötte álló gazdasági és társadalmi erőknek a domináló helyzetét".

90 Teleki halála és a hadbalépés miatt az egész elképzelés lekerült a napirendről, így a további polémiák abbamaradtak. Annál élénkebb vitát okozott, és 1944 végéig a há87 KN 1939-1944. XII. kötet, 149. p. 1941. november 28. 88 Rajniss Ferenc: Nyílt levél gróf Teleki Pál m. kir. miniszterelnök úrhoz Dr. Kacsoh Bálint v. árkormánybiztos, kereskedelemügyi államtitkár ügyében. Budapest, 1941. március 18-án. Centrum Kiadóvállalat., 24. p. 89 Horthy Miklós titkos iratai. 53a dokumentum 1. sz. melléklet, 273. p. 90 KN 1939-1944. VIII. kötet 861. p. 1940. november 26.