Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL
szónak el kell jutnia minden fülbe. Várt a magyar, de nem várt tétlenül. Barátokat szerzett és ezeket a barátságokat ingadozás nélkül és híven ápolta. Azokat a kötelékeket, amelyeket elődeimnek kormányai létesítettek a velünk baráti viszonyban élő olasz és német nagyhatalmakkal, az elmúlt hetek folyamán sikerült még szorosabbra fűzni. Július folyamán a külügyminiszter úr társaságában Rómában jártam, hogy az olasz kormány fejével és külügyminiszterével az időnként meg-megismétlődő eszmecserét folytassuk. Ez az út célját tökéletesen elérte. Megállapíthatjuk, hogy a két állam barátsága a legteljesebb mértékben bevált, hogy a római jegyzőkönyvek a két állam közötti viszonylatban változatlanul érvényben vannak és hogy az az érdeklődés, amellyel Olaszország Magyarország sorsát és hazánk megerősödését kíséri, változatlan melegséggel áll fenn. Bővebb kommentárt ehhez az úthoz nem fűzök, hiszen a hivatalos közlemény, amelyet a miniszteri látogatás után a két kormány kiadott, feleslegessé teszi azt. A római-berlini tengely másik államában, Németországban, a közelmúlt napokban a Kormányzó úr őfőméltósága tett látogatást, amelyben a külügyminiszter úrral és a honvédelmi miniszter úrral együtt nekem is szerencsém volt részt venni. Ez az államfői látogatás olyan horderejű politikai tény volt, amelynek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mindnyájan őszinte hálával tartozunk a Kormányzó úrnak és fennkölt hitvesének, akiknek sikerült a hosszú útvonalon, amely a Német Birodalom nagy részét átszelte, a német tömegekben felébreszteni az érdeklődést és a feltörő új generációban megerősíteni azt a rokonszenvet, amellyel a régebbi német nemzedékek hazánk iránt mindig viselkedtek. Felemelő látvány volt, amikor a nagy birodalomnak száz és százezer polgára őszinte megnyilatkozásban ünnepelte a magyar állam fejét és hitvesét. Azok a megbeszélések, amelyeket a látogatás alkalmával a Kormányzó úr őfőméltósága valamint mi, a magyar kormány tagjai a Német Birodalom Vezérével és kancellárjával és munkatársaival folytathattunk, a kölcsönös bizalom és barátság és szívélyesség jegyében folytak le, újabb zálogául szolgálván a két ország és nemzet gyümölcsöző együttműködésének. Azok a teljesítmények, amelyeket e hivatalos útjaim alkalmával e két velünk baráti viszonyban álló országban észlelhettünk, őszinte örömmel tölthetnek el minden magyar embert, mert a velünk baráti viszonyban álló államoknak fejlődésében és virágzásában teljesedését láthatjuk azoknak a jókívánságoknak, amelyekkel sorsuk alakulását kísérjük. E barátságok ápolása azonban - mint ismételten kifejeztük - nem irányul mások ellen, hanem beilleszkedni kíván a nemzetek közös munkájába, amelyet az anyagi, szellemi és erkölcsi boldogulásért folytatnak. Tanúbizonyságát adtuk ennek a felfogásnak azzal is, amikor - jó egy esztendeje - a szomszédos államokkal tárgyalásokba bocsátkoztunk egyes oly kérdések elintézése érdekében, amelyek ezen államokhoz való viszonyunk normalizálódásának útjában álltak. E tárgyalások célja részünkről elsősorban az volt, hogy az utódállamokban élő magyarság sorsának javításához hozzájáruljunk és annak előfeltételeit megteremtsük. Ez a kérdés mindig homlokterében állott a magyar külpolitikai érdeklődésnek, de különös aktualitást nyert ma az északi szomszédállamban élő magyarság sorsának ren-