Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

4. J. H. BRUCE ANGOL PÉNZÜGYI TANÁCSADÓ BIZALMAS FELJEGYZÉSE IMRÉDY BÉLA MINISZTERELNÖK RÉSZÉRE 1938. május 14. Külföldi tartózkodásom alatt kísérletet tettem arra, hogy a lehető legtöbb felelős személyiséget meggyőzzem a következő érvek igazáról: 1. ) Magyarország nem állt át visszavonhatatlanul Németország oldalára, ezért-ellentétben bizonyos itteni (ti. londoni - S. P.) körök álláspontjával - Angliának érdemes próbálkozni és segíteni. 2. ) A segítséget a lehető legcsekélyebb feltűnéssel kell biztosítani a következő formákban: a.) közvetlen vásárlás Magyarországtól, amelynek inkább lélektani hatása lenne; b.) támogatást adni valamilyen formában Olaszországnak, hogy nemes deviza ellenében beszerzéseket eszközölhessen Magyarországról. 3. ) Hiábavaló dolog elvárni, hogy Magyarország bármiféle egyezséget kössön a kisantanttal mint egésszel, de hajlandó lenne szorosabb kapcsolatra Jugoszláviával. Természetesen először a kormányzónak

43 fejtettem ki ezeket a nézeteket. Az Angol Nemzeti Bankban egy belső memorandumot készíttetett, és ugyanezen a napon találkozott Halifaxszal. Kérésemre, a beszélgetés során nem említette a nevemet. A többi személy közül, akinek tudomására hoztam véleményemet, a legfontosabb Hudson volt, vele a víkend folyamám, amelyet vidéki házában töltöttünk, hosszú beszélgetéseket folytattam. Már röviden beszámoltam Önnek készségéről, sőt, mi több, igyekezetéről, hogy az általam javasolt alapon segítsen, valamint kéréséről, miszerint jó lenne konkrét tervet kidolgozni. Bázelben Tylerrel találkoztam és hasonló értelemben beszéltem vele is. Tegnap telefonon arról tájékoztatott, hogy a Tanács ülése során alkalma nyílott tárgyalni a brit külügyminisztérium több munkatársával, és Loveday hosszas beszélgetést folytatott Halifaxszal. Valamennyien, Tyler kifejezését használva, „odafigyeltek". Norman, Montagu, az Angol Nemzeti Bank kormányzója.