Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

a. / Ha bízunk abban, hogy a régi magyar úri gondolkozás átmenthető és ha megvan az erős akaratunk és reményünk, hogy úgy, mint Angliában, Magyarországon is meg tudjuk valósítani azt, hogy a demokratizálódás dacára „gentleman"-ek országa maradjunk, úgy valami speciálisan magyar szervezési formát, illetőleg princípiumot kellene kialakítanunk. A jelszó, amelyet használok, nem magyar, de a gondolatot talán legkönnyebben kifejezi: arra gondolok ugyanis, hogy lehetőleg független emberekből álló juryk felállítását kíséreljük meg. így pl. adózási kérdésekben az adófelszólamlási bizottságok helyett, vagy azoknak meghallgatásával egy jury dönthetne másodfokon, amely a közérdeket köztudomásúlag szem előtt tartó, független, hozzáértő és a gazdasági életben jártas 3 vagy 5 személyből állana, és amely a rendelkezésre álló adatok és külső ismérvek mérlegelésével, quasi becslés alapján állapítaná meg legjobb lelkiismerete szerint a bevallás alá eső adók kiszabását. Az ilyen jury nek a megalapításával szemben a közigazgatási bírósághoz csak alaki hiba, vagy súlyos elfogultság valószínűsítése címén lehetne fellebbezni. Vagy például az egyes foglalkozási ágak keretén belül legtekintélyesebb képviselőikből, akik közismerten tisztességesen s a közérdek szempontjait mérlegelve vezetik üzemeiket, vagy folytatják foglalkozásukat, alakíttatnék egy jury, amely a hivatási etikába ütköző, de büntetőjogilag vagy fegyelmileg nem üldözhető cselekményeket vagy magatartást bírálná el, s azt adott esetbe minden egyéb konzekvencia nélkül egy nyilvánosságra hozott megállapításban megbélyegezné. b. / Speciálisan magyar közéleti szervezési forma áll előttünk a különböző autonómiákban. Ha azt akarjuk, hogy ezek az autonómiák tovább éljenek, úgy modem feladatokkal kell őket megbíznunk, ami persze az autonómiákban uralkodó közszellemnek némi átalakulását is igényelné. Érzésem szerint éppen a mezőgazdasági lakosság szociális gondozása, a mezőgazdasági szociálpolitika az, amely az esetek végtelen különbségénél fogva decentralizált kezelést kíván meg. Ebbe kellene tehát az autonómiákat bekapcsolni. Amit a legszegényebb agrárlakosság betegség esetén való gondozásáról mondottam, leginkább beleillik az autonómiáknak ebbe az elképzelt tevékenységébe. c. / Az állami apparátus racionalizálásának és korszerű kiépítésének problémáival változatlanul a legnagyobb eréllyel és intenzitással kellene foglalkozni, mert akkor, amikor új feladatokat vállalunk és új állásokat rendszeresítünk a fiatalság számára, gondosan kell ügyelnünk arra, hogy a munka, amit a régi és az új személyzet ellát minden felesleges duplicitástól és bürokratizmustól mentesen a legegyszerűbben bonyolíttassék le. Hasznos és produktív feladat van bőven, nem kell tehát aggódni azért, hogy a valamely irracionális ponton feleslegessé váló munkaerő részére nem tudunk tevékenységi teret találni. Végezetül azt említem meg, hogy nyers becslésem szerint, mindazok a feladatok, amelyeket az 1-9. pontok alatt felsoroltam, illetőleg felvetettem, megoldásuk esetén, a mezőgazdasági lakosság öregségi és rokkantsági biztosítását nem számítva, mint-