Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

talható, hogy az egyes minisztériumok érdekképviseleteknek kezdik tekinteni magukat. Addig is, míg az ipari árak terén egészségesebb helyzetet lehet teremteni, gondoskodni kellene intézményesen az olcsó szövet és lábbeli akcióknak a leggyengébb vásárlóképességű mezőgazdasági réteg számára folyamatossá tételéről. b. / Az ipari árpolitikával szorosan összefügg a vámvédelem kérdése. Sajnos nemcsak devizanchézségeink, hanem nemzeti termelési szempontok is ellene szólnak annak, hogy külföldi dömping áruval tudjunk állandóan operálni. Egy-egy inkább példát statuáló akció megkísérléséről szó lehetne, bár félő, hogy a nemzetközi kartcllírozás következtében az ilyen akciók is a homokba futnak. Megfontolás tárgyává lehetne azonban tenni a vámvédelemnek lineáris leszállítását. Érzésem szerint, amelyet tapogatózásaim sem hazudtoltak meg, az ipari vámvédelemnek egy kb. 10-15 százalékos csökkentése különösebb zavarokat nem okozna, bár hatása is inkább politikai, mint gazdasági volna. Hozzá kell tennem, hogy egy ilyen lépést arra az időre kellene eltennünk, amikor bizonyos nemzetközi előnyöket érhetünk el vele. A nyugati államok ugyanis egyre határozottabban mutatják ki, hogy kívánatosnak tartanák a kereskedelmi korlátozások lebontását, és nincs kizárva, hogy egy ily gesztussal mutatva az irányzathoz való csatlakozásunkat, bizonyos gazdasági, vagy financiális előnyöket érhetünk el. Ez az oka annak, hogy ezt az egyébként osztentatív

27 és politikailag tetszetős lépést az azonnal teendő intézkedések csoportjából mellőztem. c. / Ipari nyersanyag kérdés. Nyersanyagokkal való természeti ellátottságunk hiányai kézenfekvővé tennék a gondolatot, hogy a nyersanyagkutatást intenziváljuk, sőt pótanyagok előállításáról gondoskodjunk. Az előbbi helyes, az utóbbit azonban nem tudom javasolni. A technika nagyon gyorsan halad ilyen pótló anyagok előállítása terén. Mi bízvást várhatunk, míg a technika további fejlődése olcsóbb termelési processusokat hoz létre, mert a kikísérletezésre és drágán termelő telepek berendezésérc, majd azoknak túlhaladottságuk folytán leállítására, vagy teljes átépítésére a kellő tőkefelkészültségünk nincs meg. Ellenben szoros érintkezést kellene tartani ilyen kérdésekben az élen haladó német és olasz ipari körökkel. á.l Ipari decentralizáció. Ennek rendkívüli nehézségei vannak, mert a szállítási költségek, az energiaellátás, a vízellátás stb. kérdései a Tiszántúlon többnyire kedvezőtlenül prezentálódnak, úgyhogy e tekintetben vérmes és gyors sikerrel kecsegtető reményeket nem táplálhatunk. e./ Az ipari szociálpolitika terén két megfontolásra kell a figyelmet felhívnom; az egyik, hogy az ipari munkásság helyzete annyival kedvezőbb az agrárlakosság alacsonyabb rétegeinek helyzeténél, hogy a közösség rovására áldozatot hozni, vagy az ipar adózó erejét nagyobb mértékben meggyengíteni ma nem látszik időszerűnek; a másik, hogy minden lépés az ipari szociálpolitika kimélyítésére növeli a termelési költségeket, tehát azzal a veszéllyel jár, hogy az iparcikkeket drágítja s ezáltal a mezőgazdaság relatív helyzetét rontja. E két megfontolásból kiindulva mindenekelőtt annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy a lineáris béremelésektől az iparban hatá27 Tüntető. 460